Szolnoki Galéria Szolnok

világháborút követően egy ideig a deportált zsidók lakásaiban maradt bútorok raktározására használták. Idővel állaga teljesen megromlott; a megfogyatkozott, elszegényedett hitközség képtelen volt helyreállítására. A múlt század hatvanas éveiben a város megvette a templomot, és hozzákezdett rekonstrukciójához. Igényesen felújítva szerencsésen új funkciót kapott: a Damjanich János Múzeumhoz tartozóan művészeti kiállításoknak és rendezvényeknek otthont adó galéria lett. A szolnoki zsinagógát Baumhorn Lipót tervezte, akit méltatói elsősorban zsinagógaépítő tevékenysége alapján tartják a legnagyobbak között számon, nem véletlenül, hiszen élete során 19 zsinagógát tervezett s épített a történelmi Magyarország területén, ezen kívül 7 átalakítása, bővítése viseli még keze nyomát. Az építész mellszobra 2004 óta a zsinagóga épülete előtt áll, mely a Szolnoki Művésztelep jeles szobrásza, Simon Ferenc alkotása. Úgy tudni, hogy gazdag munkássága ellenére ez az egyetlen Baumhorn-szobor az országban. Az 1898-99. folyamán felépült szolnoki zsinagóga éppúgy magán viseli alkotója itáliai tanulmányútján látott dómok gótikus elemeit (lásd főként a rózsaablakokat), mint mestere, Lechner Ödön hatását (kupolája feltűnően emlékeztet az Iparművészeti Múzeuméra! ), és másutt látott megoldásokat. Az összességében mór stílusú épületen ezek a különböző építészeti elemek ízlésesen kapcsolódnak össze eklektikus zsinagógává. A belső tér letisztult szépsége őrzi az eredeti funkció szerinti tagolást: a földszinti nagy teret a női karzat veszi körül. Baumhorn az egyházi építészetben az öntöttvas felhasználásának egyik úttörője volt, ezáltal nyílt lehetősége nagy belső terek kialakítására. Szolnoki templomában a női karzatot karcsú öntöttvas oszlopok tartják, melyeket dekoratív elemként is alkalmazott, s a kupola súlya is vasszerkezeten nyugszik.