SZERETÉSBŐL SZÉPÜLT

A Tiszavirág híd város felőli hídfőjénél, hol másutt, látható a szobor, amelyen egy tiszavirág-nő és egy tiszavirág-férfi időtlenné vált pillanatnyi szerelmét ábrázolja az alkotó, ahogyan azt Ugor kolléga alább szépen leírta.
Nevezték már ezeket az emberi felsőtestű kérészalakokat kedves figuráknak, de csernobili szökevény garnélákként is aposztrofálta valaki. Pedig hát láttunk már halfarkú leányként sellő-ábrázolásokat, tudjuk, hogy a kentaurok emberi felsőrésze egy ló hátsótestéhez illeszkedik. Igaz, azok mitológiából előszármazott alakok, itt meg csak az emberek ősi szeretete kapott bronzalakzatot, amellyel minden évben várják ezen a vidéken a tiszavirágzást, a kérészek víz feletti látványos násztáncát.
Talán a magas esztétika elvárásait is lehet esetenként kicsit enyhíteni, már ha itt erre tényleg szükség van. Nem tudom. Van a világban jó néhány nem kiemelkedő művészi minőségű szobor, amelyeket kifejezetten szeretnek a helybéliek és az odalátogató turisták, ezért váltak fontossá, helyi nevezetességgé. Most hétvégén a Tiszai Hal Napján azt láttuk, hogy gyerekek, felnőttek jöttek lelkesen a szoborhoz, azután is, hogy már lehalászták a körülötte lévő kis medence vizéből a Hal napi alkalmi halakat.
Most minden rendben volt itt, tiszta volt a medence vize, a szobrot nem rongálta meg senki. A hangulat pedig nagyon jó volt. Ennyi.