Empátiából szépült

Úgy messziről valami kis gagyi is lehetett volna, valami kis figurák egy szökőkútban, de közelebbről, meg elgondolkodva rajta már teljesen másképp éreztem. Megnéztem a Tiszavirág hidat, jártam egyet rajta, aztán belegondoltam ennek a lánynak és a fiúnak az életébe. Megszületni, szeretkezni egy elsőt és egy utolsót, egy nagyot, szaporodni és bele is pusztulni... és mindezt néhány óra alatt. Tulajdonképpen mi is ezt csináljuk, csak sokkal hosszabb időnk van rá. Meg mindenféle ideológiákat is gyártunk hozzá. De ők nem. Ők sűrítve leélnek gyorsan mindent. És aztán haleleségek lesznek. Még a haláluk is haszon másoknak. És amíg ezt elmondtam vagy leírtam, már sokkal, de sokkal jobban is szeretem őket. Tetszik ez a szobor. Elolvasva a róla szóló információkat, a kompozíció hányatott sorsát, ide nem fért, oda nem volt jó, szóval még ez is... itt meg, a folyóparton meg a híd lábánál pontosan a helyükön vannak. Örök szerelem, élet és halál.