Tisztességes tömegétkeztetés

Már többször jártunk itt kettesben, családdal is. Családias hangulatú étterem, különleges a Tondach tetőcseréppel díszített lábazat a beltérben, mely az egykori tulajdonos egyéni ízlésvilágát tükrözi, esetleg a vizesedést rejti. Sajnos a "régi jól bevált" című értékelésben említett, tulajdonos által a vendégek irányába tett gesztus, halálával megszűnt. Ma már csak a pincérek jönnek loholva, hozzák a szódát, köszöntik a vendéget, felveszik a rendelést, kihozzák az ételeket, majd a számlát és a végén elköszönnek. Igazi menzahangulat, csak kényelmesebb a kiszolgálás miatt. A már említett tulajdonosnak tényleg volt minden ismerős és új vendéghez jó szava, a néha-néha érkező kritikát is jól viselte Dezső bácsi. A kis asztalok skótkockás-szerű terítői, valamint a székek egy kis retro hangulatot is adnak, bár néhány terítő lyukas. A családiasságot minden új vendég is érezheti, hiszen hamar beleszokik, hogy a belépők hangosan köszönnek, jó étvágyat kívánnak, a távozók elköszönnek, további jó étvágyat kívánnak. Cserébe ők is megkapják a többi vendégtől a viszont üdvözlést és az Egészségükre! kívánságot. Sokan járnak ide a segédmunkástól a professzorig. Mellékhelyiség úgy néz ki, mintha csak kötelezettségből helyezték volna el: alagsorban van, kicsi és sötét, de a retrofíling itt is megvan. Igazán jó elnevezésként a szükséghelyiség illene rá.
A tisztaságra még sosem panaszkodhattam volna, a négy pont csak a lyukas terítők miatt van.
Általában menüebédet fogyasztunk, de már á la carte is próbáltuk. Amit nem tudok megszokni, épp az olcsó tömegétkeztetéshez kapcsolódik: igaz, hogy menüt szeretnék választani (3 féle lehetőség van), de szeretek üdítőt inni hozzá. A pincérek kérés nélkül hozzák a szódát. Eleinte szóltam, hogy gyümölcslevet kérek/kérünk de ez alapvető fennakadást okoz a gépezetben.
Az ételekről néhány szót. A levest tálban hozzák, mindenki annyit mer amennyit kíván. A főételek fantázianeve jó, utoljára brünni sertésbordát ettünk. Az általam ismert recepttel ellentétben nem mustáros volt, hanem zöldborsóval és valami liszt ízű besamell-utánzatú mártással töltve. Jó ötletnek tartom, és bátorság kell egy folyékony állagú valamivel töltött húst készíteni, csak a megvalósítás... Ugyanígy a besztercei szelet is egyedi megvalósítását tapasztalhattuk. Életemben először ettem itt darástésztát sósan elkészíte, savanyúsággal. Legalább ezt is kipróbálhattam, de maradok a lekváros ízesítésnél.
Aki változatosan akar étkezni, vagy a megszokott ételeit másképp elkészítve kipróbálni, vagy egyszerűen csak olcsón megoldani melegétel igényét mindenképpen ajánlom. Ismerek olyanokat akik tényleg mindennap (vasárnap is van menü) itt ebédelnek és még élnek.