Liplac étterem értékelései

Mellettünk kétszemélyes asztal, hosszabb ideig voltunk közben két pár is megfordult ott. Élvezzük egymás társaságát, nem zavart, hogy mennyi idő alatt jött a vacsora (szerintem gyorsan). Pincérek szolidan udvariasak. Megbeszéltük, hogy csak főételt kérünk. Partner pulykasteaket, én disznótorost rendeltem. Az ételeket szép, egyedi fekete tányérakon (nekem palatető jutott róla eszembe) tálalják. Kellemesen zajlik az este, kicsit bezavart, hogy a steak kemény volt, nem tudta a késsel vágni. Kértem steak kést, de csak egy másik, hosszabb, de nem recésebb vágóeszközt sikerült produkálni. Vajon ezzel a véresen kért bélszínt el tudja valaki vágni? ? ? Közben elfogyott az italom, kértem volna szódát. Az - állítólag - nincs, de ásványvizet tudnak adni. Abból menteset kértem. Nem kérdeztem, hogy milyen márkájú, persze benyaltam, itt is a "nagy hírű", de pocsék Szentkirályit tartják. Ez az én hibám. Összefoglalva: négy csillagos szálloda étterméhez képest többet vártam volna. A társaság, a csodás este sok mindent feledtet, de . . .

(Emlékszem az Anyukám mondta étteremről szóló netes cikkben mesélte az ottani tulaj, hogy volt vendégjük, aki a presszó adagot meglátva felállt, és szó nélkül elhagyta az éttermet. ) A dupla presszó itt kb. két ujjnyi volt, hagyományos üvegpohárban. A hely alapvetően a retró utánérzésre épít, ezért például egy régi típusra hasonlító, ámde új kerékpárt is kihelyeztek dekorációnak. Gagyi. Több helyiség egybenyitásából lett egy, de nagy légterű, a főfalak kiemelésével együtt járó statikai problémákat vastag acélgerendákkal hidalták át. Ez utóbbiak szerintem jobban néznének ki rozsdásan. A szélső asztalok mellett padok, egyébként székek vannak elhelyezve (fa és műanyag vegyesen). Viszonylag jól érzi magát az ember, ha nem látja meg ezeket a hibákat. Különleges helyhez jól illik a különleges csomagolású ásványvíz is, melyet Ravazdról hoznak. Az ételekről. Sajnos étlap nincs elhelyezve, a napi menüt nem mindig hirdetik előre. A fogyasztott menünk különlegességet tartalmazott - tökleves kolbászchips-szel. Érdekes kísérlet volt, de nem lett tökéletes. Pizza volt a főétel. Állítólag egy napig hagyják kelni a tésztát, utána használják fel. A pizzatészta tényleg finom volt, de a szósz, ami szintén házi jellegűnek tűnt, finoman fogalmazva nem nyerte el a tetszésem. Ami viszont igen, hogy nincs ketchup. Igazi olaszos hangulat, csak a köcsögök esznek kecsöpöt a pizzához. Minimális különben az ételválaszték, amit én mindig jónak tartok. Így lehet garantálni a frissességet. Ezen a helyen jól tudja magát érezni az ember, kellemes a környezet, picit különleges étkek is vannak. A diákokra külön gondoltak: 20% kedvezményt kapnak egyes dolgokból. A címet pedig az ihlette, hogy a bejárati ajtó zárja rossz. Az idegenek nem tudják becsukni, a pincérnek kell minden egyes alkalommal odaugrania, egy plusz reteszelést elvégezni rajta.

Értem ezalatt, hogy itt kiszolgálnak, porcelántányéron kapod a kaját (ami nem is olyan sz@r, mint máshol), sőt műanyag villát sem látsz. Viszonylag kényelmes székek vannak, a forgalom miatt azonban eléggé szennyezett volt a padló. Az asztalokat a pincérek takarították, a földre kevesebb figyelem jutott. Az általam fogyasztott étel nevére nem emlékszem, sajnos a honlapon nem találni étlapot, így megpróbálom elbeszélő leírás műfaját alkalmazva bemutatni. Szelet burger hús volt, rajta két szelet cheedar sajt, mellette szeletelt krumplichips, és rukkolás saláta. Az étel leírva talán jól hangzik, de semmi különlegességet nem éreztem. A saláta hideg, a hús forró, a burgonya meleg volt. Sikerült "tökéleteset" alkotni :-)
Annak ajánlom, aki nem akarja a plázák szemetét enni, de gyors ételhez jutásra vágyik

Kedves pincér fogad minket: bárhova ülhetünk, nincs foglalt asztal. Italrendelés után gyorsan döntöttünk a kajákról is. Ketten pizzát kértünk, míg lányom a szokásos rántott sajtot. Meglepetésünkre egy kis előétellel kedveskedtek: szelet cipón pizzaszósz, és valami csíráztatott növény. A kölkök befalták egy pillanat alatt. Aztán nagyjából 7 perc alatt elkészült a pizza, illetve a pincér mondta, hogy mindjárt hozza a camembert-et is. Nos ez újabb meglepetést szült, mert nem postafordultával, hanem mintegy 3 perces várakozás után történt meg. Ízlésesen tálalva: öt kis sajtdarab, a hasáb külön kis fritőzkosárkában, csillaggyümölcs-csel és kakaószósszal, valamint a már megismert csírával díszítve. Nos a sajtról nem tudok nyilatkozni, de az ebéd kulináris értéke nulla volt. Nem pocsék, nem trágya, nem ehetetlen, egyszerűen zéró. Puha pizzatészta, jellegtelen szósz. Mexikóit kértem, bab, kukorica volt rajt - se íze, se bűze, legalább a pfefferoni csípett. Összefoglalva: viszonylag normális környezettel, kedves pincérrel, gyorsan elkészített, ehető étellel találkozhat a betérő.

Sokat gondolkodtam, hogy hamburgert vagy pizzát egyek, ez utóbbit választottam. Mivel kellemes őszi napsütés volt, így az "étterem" és a mellette lévő "bolt" közti padokra ültem le, ahogy két másik vendég is. Itt hasonló mennyiségű ember foglalhat helyet, mint benn. A bolt mögött van még egy fedett rész, ahol szintén lehet sörözgetni. Volt időm nézelődni. Az étkezde oldala OSB, és ha jól sejtem akkor az épület másik oldalához hozzátoldott egykori Algida fagyiáruda műanyag bódéja rejtheti a wc-ket. Eklektikus szörnyűség. Közben szólt a pultos - ránézésre egyszemélyes műszakvivő -, hogy elkészült a pizzám. Nem teljesen értettem, hogy miért szól, miért nem hozza az asztalhoz, de gondolom ennek ÁNTSZ, NAV okai lehetnek: meddig tart az üzlet, mit kell tisztán tartani. Persze a kinti asztalokat nem. Na befáradtam a kajámért. Nevére nem emlékszem, talán Ohio-pizza, a lényeg: tenger gyümölcseivel ízesített. 28-as vagy 32-es méretű (nem vagyok gyakorlott), vékony tésztájú finomságot kaptam. Egyszerűen tökéletesre sikerült. Tésztája nem volt se lisztes, se nem égett, viszont a széle felhólyagosodott. A hozzávalók is megfelelő mennyiségben lettek rátéve. Hiányosságként azt tudnám megemlíteni, hogy valamilyen halat is tartalmazott nyomokban. Mennyisége bőséges, igazából a 70%-a is elég lett volna
Egyszerűen hihetetlen, hogy egy ilyen koszfészekben ilyen finom kaját árulnak!

Szóval gyönyörű őszi kirándulóidőben felkerekedtünk, hogy Vazs megye déli-, a sötét Zala által már befolyásolt részén túrát ejtsünk. Ennek egyik állomásaként választottam az éttermet - az itteni ajánlások alapján. A szálloda színvonalának megfelelően, ízlésesen berendezett, számomra ugyan kevésbé szimpatikus barna színben domináló berendezés, hozzá illő festés. A műbőr bevonat nincs kikopva, kiszakadva. Láthatólag takarítják, maximum két napos porréteg volt az ablakpárkányon. Az italrendelés után az illemhelyet is felkerestük. Szépen berendezett, de kevésbé praktikus. Kevés lámpa miatt sötét helyiség, nagyobb baj, hogy a kézmosó kéttenyérnyi. Még a leggondosabb odafigyelés mellett is mellécsöpög a víz. Két pincért láttunk, akik a több helyiségből álló egységet szolgálták ki. Nem volt egységes ruhájuk, mégis látszott, hogy ők a pincérek. Mindkettő udvarias volt, intézték az étel és italrendelést. A vendégkörből kiderült, hogy nem a legdrágább helyen járunk, azaz a középosztály (mint mi is) megengedhet magának ilyen helyen való étkezést. A rendelés után szerintem a vendégek létszámának és a friss készítésnek megfelelő időtartamot kellett várnunk az ételre. Persze erről más a véleménye gyermekeimnek. A rendelt adagok mennyiségre és fő ízre megfeleltek. A srácok szokásos rántott sajtos történetéhez az áfonyalekvár itt inkább dzsem jellegű volt. Az általam az őszi-téli kínálatról rendelt bőrös malacsült, lila párolt káposztával és burgonyával kiválóan sikeredett, bőséges volt. A hús szétomlott a tányéron, a káposzta pedig kellően édeskés volt. Itt jön a de, ami miatt lepontoztam. Miért kell egy ilyen kiválóan megkomponált ételt tönkretenni a következő, díszítésnek szánt vackokkal: pfefferoni, paradicsom, és csalamádé (! ). Az édeskés vöröskáposztára rápottyintva a savanyú káposzta. WTF? Hozzáteszem még, hogy a koktélparadicsomot, melyet a hús tetején helyeztek el kettévágva, az elején bekaptam: narancsíze volt! Azaz valószínűleg azzal a késsel vágták ketté, amellyel a rántottvacak díszítésére szolgáló narancsot vágták. Nos, kérem kedves olvasóim döntsék el, hogy felháborodásom és lepontozásom mennyire jogos! Egy dolgot tennék még hozzá. A szálloda honlapja áttekinthetetlen, az étlapot alig találtam meg, valamint ez az őszi-téli kínálat nem is szerepelt rajta. Az ötösért a szemetet kérem eltakarítani az ételekről!

Fémlábú, csempézett asztal, rajta bőrterítővel, faszékekkel. Görög mintázatot utánzó festmény és mozaik, témája zenélő lány. Wc viszonylag tiszta, de pókhálós. Felszolgálólány inkább ételkihordó, hisz csak kettesével bírja a tányérokat kihordani. Ételekről: az olajszag nem megalapozatlan, rántott dolgok adják az étlap nagy részét. Borzasztó ízű camambert, ecetes ízű áfonyalekvárral, szivacsos hasábbal. A grillétel serpenyőben készült. Ízvilágában a zsír a meghatározó. Ráadásul még csak azt sem lehet mondani, hogy ár/érték arányban jó lenne. Igényteleneknek megfelelő lehet, de mi soha többé nem megyünk!

Kiszórta elénk az étlapokat, felvette az italrendelést és eltűnt az épületben. Néhány perc múlva kihozta az italokat, megkérdezte mit kérnénk? Elmondtuk. "Levest kérnek? " kérdésére nemleges választ kapva, kissé felhúzta az orrát. Az ételek elkészültéig beszélgettünk, jól éreztük magunkat. Jön mérsékelten kedves pincérünk, hozza az ételeinket, azokat az étlaphoz hasonló módszerrel leszórja az asztalra, jó étvágyat kíván és már húz is el - nyilván nagy a hajtás odabenn, lehetett vagy négy vendég ott is. Nem számított, hogy - mint az utólag kiderült, egyébként az ebéd fénypontjának bizonyult - uborkasaláta leve végigfolyt a már említett rongyon, továbbá az asztalon. A többiek ételéről nem tudok nyilatkozni, mert nem került szóba, jól elbeszélgettünk közben. Szóval én egy hagymás hátszínt választottam. Khm. Mit mondhatnék róla anélkül, hogy bárkit megbántsak? Finoman fogalmazva a hús színe egy kicsit világos volt marhahátszínhez képest. Fizetésnél volt még egy kisebb meglepetés, mert kártyás fizetéshez be kellett menni az étterembe egyikünknek. Összefoglalva a hangulat miatt érdemes menni, a kulináris élmény a zéró felé közelít.

Halk zene szól, amikor ott voltunk épp a '90-es évek eleji slágerek. A pincér van, de nincs érzést mi is megtapasztaltuk, bár nekünk ez kevésbé volt zavaró, jól éreztük magunkat. Limonádét szopogattunk, kb. két órája ott voltunk már, mire rendeltünk ételt, amely viszonylag hamar elkészült. Társaim pizzakenyeret kértek, én pedig az előételek közt szereplő töltött jalapenot kértem, melybe chedaart tuszkolnak, majd valami kukoricás bundában sütik. Némi saláta és paradicsom volt hozzá. A pincérhöly kedvesen jelezte, hogy ez csípős étel, mire megnyugtattam, hogy ismerem ezt a fajta zöldséget. Az ételre ugyan ötöst adtam, de nekem nem volt elég csípős a paprika. Ha a felszolgáló hölgy megkérdezte volna, hogy milyen volt, tudtam volna tájékoztatni. Az ételmaradék elszállítása eltartott egy darabig, illetve később kávét rendelni tortúra volt, mert nem láttuk egyik tagját sem a személyzetnek. Végül a pultnál kértem hideg tejjel hosszúkávét, de nyilván a munka lázától forró lett a tej az asztalhoz kiérkezésig. Nagyon jó hangulatban töltöttünk el majdnem 4 órát.

Korán, fél 12 körül érkeztünk, de már voltak távozók az étteremből. Mi is egy felszabaduló asztalnál tudtunk leüni - mivel nem akartunk a dohányzó részre ülni. Két pincér rohangált, az egyik gyorsan leszedte az üres poharakat az asztalunkról. A hatalmas menülapról választottunk. Kétféle leves és napi ajánlatban kb. 8, továbbá heti-, és a jóisten tudja, hogy még miféle ajánlatból lehetett választani. Különböző levest választottunk. Én a napi ajánlatból egy finom húsos lazagnet kértem, míg nagyim rántott sajtot hasábbal. Neki sok lett az étel, ezt a végén készségesen becsomagolták. A tészta jól sikerült, kellemes ízhatású volt, jól is laktam vele. Finom házi szörpöt fogyasztottunk hozzá. Bent nem jártunk, így magáról az étteremről, a mellékhelyiségről nem tudok nyilatkozni. Ár-érték aranyban nagyon jó!