Hajdani dicsőségének helyén

Valóban nem nagyot enni álltam meg itt, a fékezés a nagy melegnek szólt, meg annak, hogy a "csárda" előtt kint volt becsábítónak egy nagyméretű fagyis tölcsér dekoráció. Mondjuk a csárdákhoz ritkán passzol a fagylalt, meg hát egy szál autó sem állt a ház előtt a parkolóban, ebből azért lehet némi következtetéseket levonni. Bent a hely őrzi a régmúlt lenyomatát, mármint a belső terek egy egykori étteremre utalnak, de a hölgy a pultban elárulta, hogy nem, nincs tovább, idén feladta. Főzni főznek még valamiket, de már csak előrendelésre, vannak valami táborozók, azoknak főztek egyfélét. Aztán mi újság a fagylalttal? De, az van, itt van, rögtön elő is jött a pult alól. Ebbe úgy egy kicsit beleborzongtam, mert egy fémfedél alatt lapul a fagylalt egy amolyan kocsmai pultban, hááát... szóval, az milyen lehet? Minimális a választék, de hát több lábon kell állni. Amúgy a vendégek inkább a kocsma-jellegre ütnek. Én olyan presszós kis puhafiú voltam a jelenetben, kértem hát két gombócot, összeszorítottam dacosan a számat, hogy akkor is megeszem, nem halt még ebbe bele senki, és közben még vidáman kedélyeskedtünk is. Hát úgy általában.. nem tudom, kifélék, mifélék vagytok, de én ezt a helyet nem ajánlom. Engem aztán ne szidjatok.