Kis kudarc, de azért mégis

Én nem vagyok egy mindent előre, percről percre megtervező típus, hiányzik talán a DNS-emből a német gén, szóval, inkább kalandozok erre meg arra kötetlenül és néha rábukkanok valami szépségre, érdekességre. Ezért aztán ritkán fordul elő, hogy valami előre egyeztetés... ettől függetlenül is számtalan tájházat bejártam, a skanzeneket meg különösen kedvelem. Itt most nem volt szerencsém, vagy nagyon ügyetlen voltam, nem találtam senkit jelen. Se elérhetőséget, se semmit. A hegysor házai közül az elsőben lakhattak aktuálisan, talán táborozó gyerekek, a papucsok számáról, méretéről ítélve, meg a kint száradó ruhákat látva. Sorban bekopogtattam mindenhová illedelmesen, de hiába, nem volt otthon senki. Így hát csak úgy bejártam a skanzent. Nem tudom, hogy illik-e így értékelni valamit, ha nem találod nyitva a házakat. Amit lehetett, azt viszont kimaxoltam belőle. Ezek a házak nem múzeumnak lettek ideépítve, hanem itt álltak funkcionálisan is, aztán szépen így maradt, vigyáztak rájuk, és most skanzen. De egyébként utólag megtaláltam e-mailt. telefonszámot a neten, szóval érdemes velük próbálkozni, hátha...