Rejtély, hogy mi

Láttuk, megszokhattuk, a kastélyoknak általában elég sok neve van, kevés olyan van, ami csak egy tulajdonoshoz köthető. A nemesek, földbirtokos családok adták-vették őket, elszegényedtek, meggazdagodtak, beházasodtak, kiházasodtak, aztán már más neve is lett a kastélyban meg a környéknek, csóró környékbeliek meg csak kapkodták a fejüket, hogy akkor most ki az úr, kinek kell adózni holnaptól. Tehát ez a kastély is volt sok minden, most meg ez, amit látsz. Egyébként Táplánszentkereszten sok kastély volt, néhányat ma is felfedezhetsz. Ez egy "belvárosi" kastély, nem kell érte földutakon kimenni a világból. És akkor ott állok ante portas, hogy akkor most mi legyen? A net azt írja, magántulajdonban van, nem látogatható. De egyszer élünk... benyitok a kapun, hát nyílik az! Következő lépés, kutyás, fegyveres őr, kamerák, vészjelző, na, mi lesz? Semmi. Lassú, tétova léptek a kerten át, kis távolságban kerülni a házat, hogy azért megörökítsük... veszély semmi. Padig valaki lakik itt, annak azért vannak jelei, de nem állandóan, szóval most nem. A külső szépen rendbehozott, talán valami terve volt vele a tulajdonosnak, csak félbeszakadt, Talán a tulajdonos szakadt félbe. Sok ilyen van. Száz magántulajdonban lévő kastélyba nem jár a tulajdonosa, egyszer rendbetette, aztán hagyta romlani megint. Hát ez a Széchenyi kastély most így néz ki.