Mint a világ vándorai

Sok éve ott árul ez a kis bódé valamit a tapolcai Tesco parkolójában, bevallom, általában semmiféle érdeklődést nem tanúsítottam iránta. Leginkább azért, mert éppen valami bevásárlást csapni mentem a Tescoba, nem enni. Ha bemész, egy kocsit tolsz magad előtt, ha kijössz, akkor meg ugyanazt tele, általában hideg, friss dolgokkal, nem szoktunk megállni itt eszegetni, amúgy az az egy pad rendre tele van valami önmagukat szorgalmasan maszatolókkal. De most kivétel volt, már milyen dolog, hogy pont ez maradjon ki, amikor más meg a moziban a perecesnénit is beírja étteremnek. Tehát tettünk egy próbát. Én un. gyros-tálat kértem, feleségem lángosba csomagolt virslit. Olyan kis elviteles dobozba, tálkába kaptam az anyagot a helyben fogyasztáshoz is. Fokhagymás szósszal kértem, valami fokhagyma-ízű dolog volt is rajta, pont olyan íze volt, mint régen a tubusos fokhagymakrémnek, valami meghatározhatatlan benzin vagy tartósítószer íz. Sima, kezeletlen vágott saláta volt rajta a zöldség, szóval minden nagyon egyszerű volt, a körülmények is, az ára is, amúgy megettük, egy idős hölgy és egy idős úr tevékeny a boltban, biztos jóindulattal vannak a világ felé. Mi meg gratuláltunk magunknak a nejemmel, hogy lám csak, lám, tudunk mi ketten kb. 4000 forintért is enni, nem kell mindig 40000-et költeni a fogyasztásra.