Csodakút vagy nem

Hű, ez érdekes emlék... maflázok éppen a tapolcai tó partján, víz mindenfelé, a tóba is ömlik, csobog, de a tó partján is egy csomó ilyen-olyan kút van. Ez ez egyik, akkor még nem tudtam, Bodó kút, csak gondoltam, megörökítem. - Tudja milyen kút ez, uram? - kérdezte valaki. Egy elképesztően leépült ember ült három méterre a padon, irtózatosan büdös volt, frissen volt bevizelve, nadrágja mindkét szárán messziről látszott, és bizony volt itt un. nagydolog is... a szaga meg rettenetes. - Nem, nem tudom - a kíváncsiság legyőz mindent. - Ez egy kívánság-kút... úgy működik, hogy a tenyér formára rá kell tenni a megfelelő tenyerét, a másik kezével meg meg kell fogni a kút közepén azt a díszt. Egy rügy formájú alakzat van a kút lapjának közepén. - És akkor kívánni kell valamit! - És teljesül? - Hááát... - Kipróbálta? Bizonytalanul válaszolt: - Ki. - És?? Sikerült?? - Aztán végignéztem rajta és nyilvánvaló volt, hogy marhaságot kérdeztem. De azért kipróbáltam, rátettem a kezem és megfogtam és kívántam... Most kíváncsian várom, hogy mikor fogok ugyanígy ülni egy ilyen padon.