Bizony, szomorú...

Tapolca főhelyén van ez a szobor, a buszpályaudvar mellett. Tőle pár méterre bronz katona fickóskodik, ő az első világháborús hős, meg a nemzeti emlékezet heroizálása, a másik, az a nyomorult nő, aki a második világháború emlékművének felel meg, már sokkal őszintébb, valóságosabb üzenet. Gondolom, ezerévek óta így volt, hülyegyerekek lobogtatják a zászlót, vígan rikkantanak meg lóbálják a fegyvert, a nők meg otthon zokognak, magukba zuhannak a gyászjelentések átvételekor. Itt a nő mögött egy romfal áll, rajta az áldozatok neveivel, a másik oldalon meg, ha megkerüljük az emlékművet, a Gulágra (vagy kényszermunkára) emlékeztető tábla van felerősítve, az elhurcoltak emlékére. Soha ne forduljon ez már elő többé...