Búvárlás az emlékek nyomán

Az 1848-as forradalom és szabadságharc leverése után Jókai Mór kénytelen volt bujdosni, sok más keresett üldözöttel együtt. Az író Tardonára került, itt volt támogató, aki a rejtőzködést segítette. Egy parasztházban volt tanyája és keserű kenyere, ez az emlékház meg valamikor a református iskola volt. Szépen előkészítettem magamnak, letefonáltam, hogy melyik nap mikor láthatnám, önkormányzati kezelés ez, meg önkormányzati intézés is. Kérdezték, hogy nem baj-e, ha egy közmunkást küldenek, aki kinyitaná nekünk, hát már miért volna baj? Egy kedves, mosolygós szőke hölgy jött kinyitni, jelezte, hogy ő nem tud ám mindenről mindent, ezzel együtt elég tájékozott volt, és nagyon jó kis partner az ittléthez. A ház kétosztatú, az elő részében vannak a Jókai-emlékek, hátul meg a tájház, a vidékről összegyűjtött anyagok. Nem is olyan régen egy új Jókai szobrot avattak az udvaron, fából van, azt is megmutatom. A szemben lévő templom oldalán van egy tábla, ami költőnek titulálja az írót, de ez nem baj, hát így tudták akkor, istenem Történelmi adatokkal nem tudálékoskodnék, azt tegye meg, aki erre hajlamos, én mindig csak az élményt közlöm szívesebben. Ez is egy olyan hely, amit a kánya se érti, hogy miért nem volt még előttem erre senki, aki írt volna róla. Kösz, Tardona, jó emlék maradtál!