Szent korona, mint hívószó

Kint, az 51-es országúton van egy nagy tábla, hogy Szent Korona emlékhely arra... nosza, mi sem kell több, fék, csikorgás, kormánytekerés, aztán lássuk! De legalább így módom volt Tasst is látni. A Szent Korona elég kacifántos táncot járt a történelem során, már vagy öt különböző helyen voltam, ahol dugdosták, rejtegették, néha elvitték, néha visszaadták...nos, állítólag itt, Tasson adta vissza Szulejmán Szapolyai Jánosnak, amit korábban Habsburg Ferdinándtól lenyúlt. Szóval, ez abban az időben volt, amikor magyarok voltak magyarok ellen, törökök meg hol mellettünk, hol ellenünk, a mindig simlis Erdély meg hol ide, hol oda, szóval nem minden fekete és fehér, mint a népmesékben. De akárhogy is volt, itt van egy Szent Korona emlékpark, ami ilyen millenniumi is, aztán minden, ami belefér. Vannak ismertető táblák, tényleg érdemes elolvasni, átnézni őket, talán egy kicsit józanok, és nem kizárólag ez a nemzetileg kötelezővé tett trianonos panaszvonítás. Szóval ajánlom, olykor érdemes kijózanodni. Ez a nagymagyarországosdi amúgy történelmi tény, Horthy is egy történelmi tény, a Szent Korona is. Kezelhetjük így is, meg úgy is. A történelmet ismerni kell, jobbról is, balról is, bár a mániánk, hogy a másik felét mindenki inkább tagadja. Mintha ez valami focidrukkerség lenne. Na, de mindenesetre nézd meg, el kell mennünk az ilyen helyekre, hozzánk tartozik, a mi múltunk, az információval meg csinálj, amit akarsz. Ha eszed van tanulsz belőle.