Tatabányai Múzeum Tatabánya

Némi nem túl lelkes fogadtatás után aztán - érzésem szerint - emberileg mégis közelebb kerültünk egymáshoz, tisztáztuk agg voltomat, és elmondta, hogy a múzeum három nagy területre van osztva, ebből egy lent, egy fent, egy meg amott. Kicsit restelltem, hogy előrehaladott állapotában fel kellett másznia velem a lépcsőn, de hát ő kapcsolgatta a villanyokat, nem égnek azok mindig, ha a madár se jár, meg remek előadásban is részesített, eddig félprofi voltam Tatabányából, az ipari skanzenben részesültem már előzetes fejtágításban, most még avatottabb lehettem, szó volt az álmos, egykori falvakról melyek helyén a meglelt szén egy hatalmas várost hozott létre, aztán az is elhamvadt szénporaiban a bányák bezárásakor. Sok szó esett a bányászok kulturális életéről és a sportról, mely minden bányászváros velejárója volt, gondoljunk csak a sokféle "bányász" csapatra, melyek egykor a magyar sportélet gerincét adták. A bányászok nem voltak szegény emberek, a veszélyt és borzalmas munkakörülményeket is meg kell fizetni, tanultak is, de a középiskola vagy az azon túli tanulás-nevelés már nem volt olyan fontos, az új bányászgeneráció helyben sokkal lényegesebb szempont. Szóval, van egy adag Tatabánya az emeleten, aztán van más tárlókban történelmi felépítés a környékről, az őskortól a rómaiakon és a szocializmuson át napjainkig, ezt a részt külön élveztem, zegzugos jópofa labirintus, élvezetes séta, és a hab a tortán, amihez a kedves vezetőmnek szoros köze is volt, az egymást ölető férfi és női csontváz, melyből a világon is csak kevés van. Ezen kívül a földszinten van még egy helyi művész időszaki festménykiállítása is, de elsétáltam előtte, ismeretbefogadó-reléim lemerültek közben, azt majd meghagyom valaki másra. De az egész múzeum egy szórakoztató információözön, ajánlom is szívesen másoknak! Ne csak mindig a lángossütőig vonszold el magad, és próbálj túllátni a hamburgeren!