Kis biztatás és remény

Pár Tengelic környéki kastélyt bejártam nemrég, ezt egy kicsit reménytelennek találtam, mert a neten az van, hogy nem látogatható, szociális intézmény, 2002 óta meg Csilla Von Boeselager otthon szenvedélybetegeket ápoló-gondozó és rehabilitációs intézménnyé alakult át. Ez így is van, de nem egészen mégsem. Amikor odamentem próba-szerencse alapon, a portás simán beengedett a kertbe autóstól, és mondta, hogy megnézhettem volna a kastélyt belül is, persze, de éppen nemrég mentek haza a dolgozók, be van már zárva. Ezt úgy értelmeztem, hogy már nem pszichiátriai betegek vannak az épületben, van itt erre a célra más épület is, hanem nappali, esetleg irodista dolgozók, akik akár be is engednek, ha kéred. De hát péntek késő délután volt, ilyenkor tényleg nem várható el, hogy valaki ott kuporogjon és engem várjon. A portás szerint érdemes, mert szép. Így aztán csak a parkban sétáltam, meg a kastély körül, de másoknak adnék esetleg tippet, hogy korábban jöjjenek, mint én, és legyen szerencséjük.