Ronggyá áztam a történelmünkrészében

A Kisgyőr meg a Tibolddaróc elsősorban Medvehagymának köszönhető, ő hívta itt fel rájuk a figyelmet, szóval azért vagyok itt. El is határoztam, hogy nosza, felmegyek ide. Ebben a pillanatban eszméletlen nagy mocskos eső köszöntött a tájra. felmentem autóval, amíg felmehettem, aztán megvártam. amíg az egek kitombolják magukat, és rettegtem, hogy ez az áradat alámossa valahol az utat, akkor nem tudok majd lemenni. Na, de minden esőnek végeszakad egyszer, hőmérőim szerint ebben a félórában 10 fokot esett a hőmérséklet, azaz kb. 18-ról 8 fokra. Ez kb. egy hete volt. Autó lezár, és lássunk szépségeket! Bejártam a barlanglakásokat, de a csuromvizes fű térdig ért mindenhol, és mire a kilátóhoz felértem, egymerő víz volt mindenem, hideg szél fújt, és megértettem a barlangi embereket is. Kéne valami kovakő, meg száraz szalma... Na, de a lakások érdekesek, itt láthatod őket, Amúgy a Dél-Bükk minden falvában vannak barlanglakások, csak meg kell őket keresni. Van, ahol pénzért mutogatják, itt nem, itt bolyonghatsz kedvedre. Na, és ahogy visszaértem az autómobilhoz, hálát adtam Koprogaboncai Szent Tacitáriusznak, aki a vizes zoknik és cipők védőszentje, hogy van régóta a csomagtartóban egy tartalék cipőm, így aztán zoknit le, kifacsar, cipőt le, vizet kiönt belőle, melegítő fúvókáit az alsó lábszárra irányítani, és nyomni a 25-26 fokokat, ahogy a csövön kifér...De jó kaland volt, az biztos!