Látogatóban a volt miniszterelnöknél

A Szapáry kápolnát mindenképpen meg szerettem volna nézni, terv volt, név volt, meg telefonszám, és egyeztettünk is. Erzsike imádnivaló, itt lakik a településen (nem Tiszaburán, hanem Pusztataskonyban, hiszen ott van a kápolna is), veszi a kérést, a bringájára pattan és már jön is. A helyi temető szélén áll a kápolna, impozáns építmény, az útról jól látod, ha Kisköre és Abádszalók között mászkálsz, meg ki is van táblázva. És hát itt nyugszik Magyarország egykori miniszterelnöke, máskor pénzügyminisztere, belügyminisztere, földművelésügyi minisztere, maga gróf Szapáry Gyula. Aki egyébként nem itt, az Alföldön született, hanem Pesten, és nem itt halt meg, hanem Abbáziában, de a tartózkodási helye, birodalma meg idekötődik, ezért hát itt nyugszik ő is, öt rokonával együtt. Nem mindig tudtak igazán nyugodni, mert volt, hogy feldúlták a sírt, na nem a törökök, nem a labancok, nem a németek és nem a szovjetek, hanem a magyarok, a bitang kommunisták, kiszedték még a koporsókat is és arccal lefelé kidobták őket a kápolna elé. Szép történelmünk van amúgy. A kriptában vannak még üres helyek, várják a családot, de a Szapáryak nem temetkeznek ma már ide, szanaszét élnek a világon, már csak egy van idehaza. Erzsike (Váradi Lászlóné) meg szívesen elmeséli, megmutatja mindezt neked, csak keresd őt telefonon, örömmel várja a hívásodat, úgy érzi, ez a kötelessége!