MADÁRODÚK, VIRÁGOK, KÉZMŰVES ÜGYESKEDÉSEK

Jó pár évvel ezelőtt, virágzó tavaszban már voltunk a Tiszakürti Arborétumban, tegnap viszont téliesen hideg, szeles bár sajnos hómentes - időben mentünk, hogy örökbe fogadjunk egy madárodút, megpróbálkozzunk vesszőből madáretető készítésével, és persze sétáljunk egy jót a kertben.
Az M44-es autópálya elkészülte kicsit kacifántosabbá teszi a falucska megközelítését, de azért oda lehet találni a szépen gondozott, 60 hektáros védett kerthez. A meghirdetett programra a többi érdeklődő is pontosan érkezett, pedig ők kisgyerekekkel jöttek. És el is kezdtük örökbe fogadni a cinkeodúkat, ráírva, rávésve a nevünket. Majd szakvezetővel elindult a kis csapat, hogy részt vegyünk az általunk örökbe fogadott madárodúk kihelyezési munkálataiban. Miközben a gyerekek rendkívül mód élvezték a kocsikázást és az odúk magas fákra kihelyezését, a felnőttek a vezetőnktől tájékoztatást kaptak a kert növényeiről és virágairól.
Igen, a virágokról! Mert itt már február első napjaiban is több növény és cserje virága szirmot bont. A szürke, komor időben nagy öröm volt a színes kis virágokat látni, illatukat szaglászni. Legfeltűnőbb természetesen az egész virágmezőket alkotó, sárga virágú téltemető, de volt több illatosan virágzó cserje is.
A kisebb-nagyobb tisztásokon, utak mentén pedig találkoztunk több faragott szoborral is, amelyek az 1974-1982 között itt működő alkotótábor alatt készültek.
A sétától, csípős levegőtől kicsit elpilledt társaság jól fűtött, tágas közösségi terembe érkezett vissza, ahol házi sütésű tepertős kalács és meleg tea fogadott bennünket. Majd megpróbálkozhattunk a kézműveskedéssel: a gyerekek téli madáreleséget gyúrtak lelkesen, néhány vállalkozó kedvű felnőtt pedig megpróbálkozott vesszőből madáretetőt készíteni.
Szép helyen nagyszerű program volt!