Szeretnivaló falusi kiskocsma

Vannak emlékezetes Unikumok. Ilyen az, melyet Tolcsván ittunk. Negyedmagammal gasztroturnéztunk a tokaji borvidéken s egy kiemelkedő pincészet délelőtti meglátogatása után (ha emlékezetem nem csal Áts Karcsié volt az) célbevettük az Ős Kaján éttermet, mint a borvidék egyik legjobbnak mondott helyét. Jómagam voltam már ott vagy fél évtizede, nem volt nagy élmény, de annyi jót olvastam mások tollából az étteremről, hogy azt mondtam, adjunk még egy esélyt. Nos, a hely zárva volt.
Mondom a barátaimnak, akkor igyunk egy Unicumot erre a frusztrációra. Úgyhogy bementünk a Fenyő presszóba, ahol kellemesen elbeszélgettünk a pultos úriemberrel a borvidékről, Pascalról, az Ős Kaján étterem tulajdonosáról s az élet egyéb nagy dolgairól. Jól éreztük magunkat. Utána mentünk enni. Tokajban, ahol a Boncidai csárdába ütköztünk bele először. A Fenyő presszót megőriztük jó emlékezetünkbe, mint egy kedves falusi kiskicsmát, ahol a csaposnak mindenkihez van egy jó szava és az ember elcsodálkozik, amikor megkapja a számlát, mert a múltban érzi magát.