Ebéd az Alföldön

Délután értünk ide, elmúltak már az ebéd főórái. Neten választottam magamnak ezt a címet, láttam, hogy itt is fent van, csak nem írt még senki erről. Valaki azt mondta, hogy ez a város legjobb étterme. Hát bizalmat adtunk neki. Szívélyesen fogadtak, más vendég nem is volt. Ültünk akárhová. Étlap, minden van. Kicsit súlyosnak látszott, hogy egyek egy adag levest 4000 forint felett, de akkor annak illik már jónak is lenni! Babgulyást kértem, ára 4230 forint. Meg persze, békacombot, amikor megláttam, hogy van. A békacomb az istenek eledele, a gólyák azt csinálják, hogy lehozzák a földre a kisbabákat, visszafelé meg békát fognak és viszik fel a mennyországba az Isteneknek kajálni. Jött a babgulyásom kis bográcsban, az első érzés a fújogatás után az volt, hogy nagyon zsíros. Kértem bele csípős paprikát. Közben a hölgy, aki egyébként nagyon kedves volt velünk, barátságos és közvetlen, odahozott egy tálca pálinkát, hogy igyuk már meg, ha van kedvünk hozzá, az előző születésnaposok itt hagyták, nem tud vele mi csinálni. Én viszont vezettem, sopánkodtam, hogy nem ihatok, nejem ivott egyet, de a kedves hölgy valami üres üvegekbe töltött nekem, hogy vigyem haza nyugodtan. Ez csillagos ötös. A leves is jobb lett ettől, meg a paprikától is. Jött a békacomb is petrezselymes burgonyával, infláció van, régen négy békacombot kaptam, most már csak három jár és drágábban. Kértem pótlólag tartárt. A hölgy beszólt érte a konyhába, majd elfelejtette. A fél ebédem után azért csak szóltam már, hogy ennék mellé valamit, erre magához kapott, hogy jaj, hát kiment a fejéből, és már hozta is. Ettől jobb lett az amúgy teljesen ízetlen békacomb is meg a krumpli is. Bár mindkettőt jócskán sóztam előzőleg, mert nagyon hiányzott róluk. Feleségem meg nagyon zsírosnak találta a brassóiját, harmadát meg is hagyta. Meg kell, hogy állapítsuk, hogy sajnos nem főznek jól, de azért tegyük hozzá, hogy azt se mondanám, hogy nagyon rosszul. Csak nem jól. Ittam egy narancslevet, gyárit, és így 16000 forint fölé szaladt a számla, nem tudom, már elveszítettem a fonalat, hogy ez Törökszentmiklóson a város szélén egy gyenge étteremben sok vagy nem. Nekem soknak tűnt. Közben esküvőre készülődtek, a másik terem már erre volt ráhangolva, a hangszóróból meg jött is a lakodalmas cincin. Ez nem volt jó, erről szívesen lemondtam volna. Mellékhelyiség sincs a helyzet magaslatán. Mégis van valami kedves, házias, közvetlen ebben az egészben.