Egy beszélgetés következtében

Az újhartyáni nemzetiségi tájházban bővítettem az ismereteimet éppen, ilyen helyeken elkerülhetetlen, hogy az itt élő nemzetiségek sorsáról, történetéről beszélgessünk, és akkor hangzott el tippként, hogy ha már itt, hát megnézhetném a betelepítési emlékművet is. Betelepítésit? Idáig mindig csak a brutális kitelepítések emlékműveivel találkoztam, persze, hogy a pozitív szóra felkaptam a fejem. Nos, úgy volt az hajdanán, hogy tizedelte a magyart a sok hadjárat, tatárok, törökök, járványok, aztán időnként adagokban érkezett valami nemzetpótlás. Újhartyán környékének betelepítése a Grassalkovich grófi család nevéhez fűződik, nagyobbrészt németeket, de magyarokat és szlovákokat is telepítettek ide, hogy belakják a vidéket. Persze nem csak svábok jöttek, hanem bajorok, osztrákok, frankok, elzásziak és lotaringiaiak is. Milyen érdekes egyveleg! Akkoriban talán nem volt ez az embert mérgező idegengyűlölet, mint most. Szóval, nagyon vegyes népség él e hazán. És ez a szobor! Annyira megszerethető, hogy azonnal a szívembe is zártam. A férfi, a nő, a kislány, egy új reménység együttese, Jó lesz itt nekünk? - kérdezi a nő szeme aggódva. - Jó! Bízz bennem! - válaszol rá a párja.