Pótcselekvés

Esküszöm, hogy nem ezért mentem oda! Csak nem megyek el egy Rákóczi Ferenc faszoborért Vállusig, de a napi tervemben benne volt a múlt héten, hogy na, Kehidakustányból hazafelé beugrani Vállusra, felmenni a kilátóhoz és gyönyörködni az őszi erők fölött a balatoni táj tükrén. De kicsit elcsúszott a nap, meg hát egyre rövidebb ideig van világosság, szóval csattogva beértem Vállusra, de beláttam, hogy a view lekésve, sötétedik, és mire felmászok a hegytetőre, nem lesz semmi értelme. Adtam magamnak néhány kijózanító pofont, és megtéptem a tógámat, hogy akkor mi a manót keresek én most Válluson? És akkor mentőötletként kiszólt a bozótból II. Rákóczi Ferenc, hogy itt vagyok ám! Mert éppen a busz végállomáson ácsorogtam autóstul, a kerengőben, ahol megfordul a busz. De, gondoltam, ilyenkor már csak nem jön ide az Isten háta mögé... de! Jött! Nem is egy, 5 perc különbséggel kettő is, és döbbenten meredtek rám, hogy mi a fenét keresek ott az útban... én meg pirulva faroltam, oldalt álltam, próbáltam nem útba lenni. De azért akadt pár perc megnézni Rákóczit is tüzetesen, állítólag nem tudják, ki csinálta, neten nem találtam a nyomát, faszobroknál előfordul ez gyakorta, máshol is van ilyen bőven. Szóval, a busz végállomás fordulójában van, a kanyar közepén, a növényi szigeten. Nézheted mokány parasztembernek is, de azt írják, frizurája, viselete a Mányoki Ádám festményre hajaz, szóval ő az, így sikerült.