A közelmúlt a múltban

Szász Endre munkásságát eddig főleg Hollóházához kötöttem, mivel ott voltam többször és az ott látott kiállított anyag hozzá kötődik. Alkotott, élt, járkált a világban, megkockáztatom, hogy az egyik legjellegzetesebb, legismertebb magyar képzőművész, stílusa összetéveszthetetlen másokéval. Na, és aztán hazaköltözése után Somogyban bújt meg, ebben a gyönyörű Somssich kastélyban. Ötödik feleségét (nem a híres Lulát), Hajdú Katalint Hollóházán ismerte meg, az özvegy azóta is itt él Várdán, ebben a kastélyban. Fogalmam sincs, miért mesélem el ezeket, hiszen ezeket mindenki tudja, nem akartam megsérteni senkit. Bocsánat. Szóval Katalin asszonnyal lebeszéltem ezt a dolgot időre, pont időben is érkeztünk, éppen egy gyerekcsoport ment be a kastély kiállítását megnézni, hozzájuk csatlakoztunk. Tegyük hozzá, hogy a bejáratnál ki van írva, hogy szigorúan tilos fotózni meg videózni, de nem csaltam, későbbi beszélgetések után külön engedélyt kaptam néhány képre. A kastély kívülről gyönyörű, a kert is vadregényes, szép, de bent, valami hihetetlen mesebeli gazdagság van, műkincsek tárháza, személyes történetek fűződnek a tárgyakhoz, a korok, stílusok bemutatása is velejár a tárlatvezetéssel. A gyerekek igazán kellemetlenek és fegyelmezetlenek voltak, volt velük valami kísérő tanár vagy felügyelő, de egy hangot rájuk se szólt, szegény Katalinnak kellett folyamatosan fegyelmezni őket, ne fogdossanak meg mindent, ne rohangáljanak a termekben, ne kiabáljanak, és ne üljenek rá a méregdrága, ritka bútorokra. Aztán az utolsó szobákba már be se jöttek a gyerekek, nem érdekelte őket. De bennünket nagyon, csodálkozásból csodálkozásba estem, nagyon jó élményként tartom számon. Azt hiszem, a belépődíj esetleges, kér a ház úrnője, amennyit akar, nem is mondanám olcsónak, de minden fillér megérte.