Az út adta

Midőn megnéztem a kitelepítés fájdalmának emlékművét Városlődön, valami érdekes nevű park vagy tábor felé tartottam, hogy csillapítsam kíváncsiságomat, amikor találkoztam egy cukker lokálpatriótával. Ő nevezte magát annak, megkérdezte szívet melengetően, hogy mi járatban, hová mennék, mit segítsen? Egy kedves, intelligens hölgy. Mondtam a fura nevű parkot, azt mondta, hogy semmi érdekes, az egy ifjúsági tábor, de viszont van itt egy ilyen huta modell, éppen ott beszélgettünk, meg még ő ajánlotta a helyi templomot is. De hát itt ez a huta-féle, amit, ha nem beszélünk róla, inkább eszkimó iglunak néztem volna, csak hát az jégből van, az meg kőből, de formára ugyanaz. Én minden baromságban tök boldogan benne vagyok azonnal, szóval, ide is bemásztam volna négykézláb, mert legfeljebb akkora, de, mivel az "ablakokon" keresztül amúgy is belátni, hát beláttam, hogy a bemászásnak semmi értelme. De arra jó, hogy pl. egy mai embernek elképzelés, milyenek is voltak ezek a bizonyos huták. Valaha e tájon működött az üveghuták ipara szláv és német telepesek keze által, ráadásul ezt a települést, amihez ez a tevékenység tartozott, Pillének hívták. Pille. Nagyon cuki név egy falunak, igaz? Egyébként a "Pile" szlovákul fűrészüzem,. és hát először az kell egy huta működtetéséhez, ami nagyon sok fát igényel. Persze,, ha érdekel, úgyis utána fogsz olvasni, ha meg nem, akkor hiába írom. Szóval ez itt ilyen. A magyarok történelmét zömében nem magyarok alakították.