Adósságom önmagamnak

Már volt, hogy lecsúsztam róla, az ajtóban álltunk, az ördög húzná rá a kapucniját és éppen zártak, az orrunk előtt. Most nagyon résen voltam, egyik nap itt kezdtem, indultam Naményba, aztán egyenest a kastély. Mármint a Tomcsányi kastély, ami valaha még Lónyai kastély is volt, de ezt a kérdést átléphetjük, A lényeg az, hogy volt egy református lelkész Gergelyiugornyán (ami elég közel van Naményhez), bizonyos Csiszár Árpád, aki csak úgy, magától elkezdte a környék emlékeit begyűjteni s tanulmányozni 1963-ban. Sokáig csak gyűjtötte, csinálta ezt, hatalmas anyag gyűlt össze, 1975-ben már segítséget is kapott, terebélyesedett a készlet, és gyönyörű tükre a környék népművészetének. Szóttesek, párnák, ruhák, kerámiák, vaskályhák stb. félelmetes mennyisége esztétikusan van elhelyezve most a Tomcsányi kastélyban, és rád vár, hogy elmenj és megnézd őket. Én is így tettem és nem bántam meg.