LÁTTUK A KISTIGRIST! DE...

A Veresegyházi Medveotthon saját ismertetője állatkertnek nevezi a helyet, de rögtön hozzá is teszik, hogy azért ez kicsit más, mint a többi állatkert. Én nem is nevezném annak. Más a funkciója, a felvállalt feladata, hiszen elsősorban állatmenhelyként működik, ahol otthonra lelhetnek a kiöregedett cirkuszi és filmes állatok, a mentett állatok, főként emlősök, de tollasok is, ha másutt már nem kellettek vagy rossz volt a soruk. Medvék mentésével, befogadásával kezdődött a történet, ezért is a nevük. Ma már pávák és a nemes fehérfejű rétisas is, ormányos medvék, oroszlánok, sokfélék élnek itt. Ki jobb, ki rosszabbnak látszó elhelyezéssel... A hagyományos állatkerteknél, mi úgy láttuk, valamivel mégis több, levegősebb helyen, több mozgási lehetőséggel. De ne fanyalogjunk, mi, az ember juttattuk ide őket, ezeket az állatokat! Így vagy úgy, ilyen vagy olyan gyarlóságunk okán. Aztán jókodhatunk itt, gyümölcstálat vagy száraztakarmányt vásárolva az ajándékboltban, és ezekkel etetve a medvéket vagy a másutt elunt lámákat.
Mi elsősorban Pablót, az ország kistigrisét látni jöttünk ide, aki szegény, rövid kis életében már ki tudja hány helyen élt, miután valakik valahol, pénzéhségtől vezérelve, túl korán elszakították az anyjától. Egy drograzzia során tavaly decemberben találták meg a rendőrök egy melléképületben... Onnan a Fővárosi Állatkertbe került, majd ide. A Medveotthon lett a végleges otthona. Tágas kifutót készítettek neki, úgy láttuk, még egy kis medencéje is van, ha pancsikolni szeretne. Valahol azt olvastuk, hogy a kistigris sikeresen akklimatizálódott, és jól érzi magát új, tágas helyén. De ki tudja ezt bizton állítani, hiszen alig 2-3 hete van még csak Veresegyházon? Mi bizony hosszan keresgéltük, hogy hol is van Pablo, mire megláttuk, hogy az egyik sarokba szorosan behúzódva fekszik. Mint, aki védelmet keres, de azért a kifutónak azon a részén, ahol közelebb lehet az őt bámuló emberekhez, mert hát emberhez szokott...