Sváb présházak

A vértesboglári kálváriaúton felmentünk a temetőbe, ahonnan láttuk, hogy a domb másik oldalán régi pincék sorakoznak. Errefelé jöttünk le, itt is tettünk egy kis sétát. Mint megtudtuk, Vértesbogláron összesen 4 részből áll a történelmi pincesor, amelyek koszorú formában fogják közre a falut. A pincék a falu egykori virágzó német (sváb) borkultúráját idézik fel, akik egészen 1946-ig a lakosság döntő részét alkották. Vannak olyan régi présházak, ahol még megmaradtak régi faprések, amelyekbe készítőik az évszámokat is belevésték. A pincesor kialakulása a németek betelepítésének idejére datálódik, a XVIII. század 2. felében építették az első pincéket, a végső formájukat a XIX. században nyerték el. A régi szőlőültetvények mellett építették ezeket a pincéket. Jelenleg a faluban közel 100 történelmi pince található. Más települések pincesorával összevetve a véretsboglárinak az az érdekessége, hogy itt fás-bokros környezetben találjuk a pincéket és a présházakat. Az egyik présház előtt két helyi úriember üldögélt a padon. Tőlük érdeklődtünk a helyben népszerű, honos szőlőfajtákról. A Vértes és móri borvidék közelségét jelzi, hogy a leggyakoribb történelmi fajta a mai napig az Ezerjó. Az Ezerjón kívül termesztik még a Rizlinget, Chardonnay-t, Zöld veltelinit. A filoxérajárvány előtt a Leányka és a Sárfehér voltak a helyi tipikus borszőlők, ez utóbbi gyakorlatilag teljesen eltűnt, kipusztult innen.