Hát, idetették

Azt nem tudom, hogy Szent Mihály arkangyal vagy Sátán volt veszprémi születési, mindenesetre fő helyen áll a küzdelmük az óvárosi részen. Nagy Károly apátkanonok egyszer csak felriadt álmából és kimondta, hogy ide egy Szent Mihály szobrot és úgy legyen! A város meg azt, hogy bőven van pénz, hát csak költse bátran! És akkor így idelett ez. Megrendelték egy szobrásztól, aki lemezeket hajlítgatott és ideformálta. Szent Mihály, mint egy szörfdeszkán, úgy áll Sátán hátán, kezében két fegyver és hát legyőz. Mindkét figura eléggé nyeszlett, és hát mi, a sokadik századi ember, úgy képzeljük, hogy az arkangyalok úgy néztek ki, mint a római katonák, hogy is képzelhetnénk el másképp, és a jó angyalnak szép szárnya van, a gonosz, lázadó angyalnak meg csúnya. Így aztán eléggé szájbarágós a történet. És ha már egyszer jó alaposan legyőzte a főarkangyal a főgonoszt, nincs is többé gonosz, oszt lehet oszlani. De, amikor ez elkészült, nyilván sokan körbeállták az elöljárók közül, és vígan tapsikáltak a győzelemnek és a sikernek. Volt megáldás, öröm, sejehaj. Fura állat a Homo Sapiens.