Egyik kedvenc éttermünk

Tegnap voltunk legutóbb, 230 km-ről autóztunk el Zalaegerszegre, hogy ott élő anyósom születésnapját megünnepeljük. Nejem előre foglalt asztalt, hogy biztosan legyen helyünk. Nem mellesleg, 33 éve ott volt a lagzink... persze akkor még egy egy szintes épület volt, de már akkor is jó helynek számított a városban. Szóval... kis unokám is velünk volt, (4 éves) ő rántott sajtot kért mosolygós krumplival, ami nagy kedvence. Mi hárman három félét, de mindhárman kértünk levest, is, gondolván, hogy amíg az elfogy, addig majdnem elkészül a második fogás. A levesek hamar kijöttek, jó is volt, bár lehetett volna kicsit melegebb. De a frissen sültek.... a rántott sajtra bő 40 percet, a mi főételeinkre meg több, mint egy órát kellett várnunk. Látszott szegény pincér kislányon, aki rendkívül kedves, szolgálat kész volt, hogy már ő érezte kényelmetlenül magát, amikor minden alkalommal, amikor felénk járt, rákérdeztünk, hogy mi van a rendelésünkkel...
Összefoglalva: a konyha nagyon jó, az ételek finomak, az árfekvés is megfelelő, de hogy másfél órát kell várni az ételekre, azt nehezen tudom elfogadni.
Ennek ellenére biztosan megyünk még.