Erzsébetes katonásdis

Zánkán nyilván valaha az ország apraja-nagyja megfordult, nekem mondjuk az úttörőlétemből ez kimaradt, de később voltam ott párszor, persze, el lehetett oda jutni fiatal felnőttként is. Már az úttörőmozgalomban is voltak valami militáns törekvések, őrs meg raj, meg őrség, meg mindenféle parancsnok elvtárs-izék, vállapok, tisztelgés, menetelés, de hát a cserkészeknél is van hasonló, minden őrült rendszer fel akarja nevelni a saját ágyútöltelék-utánpótlását. Szóval, ma is itt vannak a fegyverek, most úttörők nincsenek, gyerekek vannak, és most nem úttörő-szellemben militarizálunk, hanem vitézkedős hazafias szellemben. Az eredmény ugyanaz. Valaki bedobta a közelmúltban, hogy minden iskolában lesz majd lőtér, hááát, ma már tanár sincs. De fegyverek vannak, itt is a táborban. Ezek az előző kor kiselejtezett gyilkolászógépei, a kiállítás vagy másnéven park a tábor része, de idegenek is jöhetnek errefelé tankot meg MIG-et nézni, parkolásért fizet, belépőt is fizet, aztán párezer forintért már bent is vagyunk! Ez itt nem olyan, mint máshol, itt nem mehetsz közel megérinteni a fémjószágokat, körül van lánccal véve minden kiállított veterán gép, csak onnan lehet, messziről. Valami kis átfogó ismeretet azért nyerünk, hogy mi is volt ez. Hogy ilyen gépek felszállnak sokmillióért, benne ül pár srác, aztán más srácok meg sokmilliós cuccokkal lelövik őket, és ha sikerül lelőni őket, akkor mindenki éljenek meg kiabál örömben, mint gólnál a focimeccsen. Hmmm