Élmény a javából

Zsennyén végigmentem meg vissza, egy ilyen 120 lelkes település bevonzza a kalandozót. Úgy magamba szívtam, hogy itt mi lehet, aztán gondoltam, hogy jöhet a kastély... de azért óvatos voltam, kinek hiányzik, hogy a fenekébe lőjenek egy marék sörétet, vagy statisztikailag megszaggasson egy őrző-védő pitbull? Szóval, elkaptam egy helyi atyafit az út közepén, nos, ő mondta is, hogy lehet, meg, hogy nem lehet, be van zárva, tilos. Meg, hogy a kerítésen itt-ott azért lyukak is vannak... megköszöntem szépen, aztán elgurultam, letettem az autót a műemlék magtár mellett, és lássuk először a kaput... hát, ez egy művésztelep, alkotóház, volt vagy van. És láss csodát, a kapu simán kinyílt. Besétáltam, először kicsit félve, aztán egyre bátrabban. Ez Vas megye egyik legjelentősebb műemléke. Több család lakta, átépítették, beházasodtak mások, ahogy ez lenni szokott. Én meg nem alkotó turista, őszinte csodálattal bejártam a parkot, körbe az épületet, nagyon szép ez a hely. Most leginkább vaddisznók lakják, nagyon friss, talán aznapi túrások voltak a kastély mögötti réten. Bizonyos fákról évek óta hullik a termés, itt-ott kesernyés erjedés- vagy rohadásszag van. Belestem a szobákba, de csak az ablakon keresztül, rendes kis bútorozott lakások, hamutartók, füzetek, könyvek, viszonylagos rend van, nincs szétlopva semmi. Ablakok nincsenek betörve, mint más magára maradt kastélyokban. Megmutatom, ilyen a kastély. Szóval, élvezet ez a javából. Megható, szívszorító, andalító séta, időutazás.