Állítólag pontosan Budapest geometriai középpontjában található az étterem, ezt sem megmerősíteni, sem cáfolni nem tudom, de az biztos, hogy nagyon szerencsés az elhelyezkedése, a Váci utca, Ferenciek tere, Duna-part is csak pár méter, belváros, de mégis csendes, levegős, tágas. A terasz is elég nagy méretű, de belépve meglepett, hogy milyen hatalmas az étterem belmagassága, olyan hodályszerű az egész, s hozzá a befejezetlenség érzetét kelti bennem (málladozó fal, lógó vezetékek), mégha mindez egy pontosan kigondolt dizájn része is. A mennyezeti világítás pl. úgy van megoldva, hogy a plafonról lógnak le több méter hosszú fekete összecsavart drótok, melyek végén van egy tucatni régi típusú (Tungsram) villanykörte, amelyek közül csak 3-4 ég. A székek igazi retró bútorok, jó párnak lötyög a lába, vagy billeg, vagy pár centi le van törve egyik-másik lábából. Az asztalok is újrahasznosított elemek, továbbá vannak még palackzöldre festett olajos hordók is, amelyek használati funkcióját nem sikerült felismerni. Ezzel éles ellentétben a galériaszinten vannak stukkózott, domborművekkel díszített karzatok (talán az eredeti épületből maradtak még fenn? ). Szóval a dizájn nálam nem jött be, de lehet, hogy én vagyok túl maradi és nem értem a modern belsőépítészetet. Bár este nem éppen olcsó hely, hétköznap kínálnak déli menüt, ami ezen a környéken elég jó árfekvésűnek számít. 3 fogás: 1750/2 fogás: 1350 Ft-ért, naponta változó leves-főétel-desszert. A napi menüt a facebook oldalukon teszik közzé. ottjártamkor paradicsomleves bazsalikom olajjal, sült csirke zsályás burgonyagombóccal és desszert trilógia volt a menü. A leves és a desszert véleményem szerint 5-csillagos volt, nagyon izgalmas, a leves tömény paradicsom, egyáltalán nem édes, sűrű, fűszeres, laktató. A desszertben egy-egy mini Rigó Jancsi és Brownie volt, valamint egy Panna Cotta pohárban. Remek ízbombák, frissek, jó minőségű csokival, kis eperrel a tetején. A főfogás okozott némi csalódást. A köret gyakorlatilag gnocchi volt tejszínes besamelszerű mártásban megszórva friss ruccolával. A csirkének nagyrészt a melle volt, plusz 1 szárny és mézes-chilis mázba volt burkolva, de mivel a bőre is rajta volt, ennek jó részét a bőrével együtt le kellett szedjem. A csirkebőrt csak kivételes esetekben szoktam megenni, amikor tényleg annyira megsült és már nem is csirkebőr íze van, de ez most nem az az eset volt. A csirkehús a csont közelében nem volt tökéletes állagú. Nekem a kiszolgálással abszolút semmi problémám nem volt, 3-an szolgáltak ki, egy kedves fiatal hölgy és 2 ugyancsak kedves fiatalember. Amit mindig fucsállok, a 3-ból ketten simán letegeztek, persze én is kölcsönösen vissza őket, viszont ezek után a másik fiatalembert én hiába tegeztem, ő mégis magázódva beszélt velem. Az étel végeztével érdeklődött, hogy minden ízlett-e, megvitattuk a csodás desszerteket. A mosdót is spottoltam, ami ugyancsak izgalmas kaland és megér egy mondatot (5 csillagos, ez nem is kérdéses), ugyanis a mosdótál helyett fekete és sárga cyber fazekek vannak űrközpont hangulatú megvilágításban, kézalátételre folyik a meleg víz és a szappan (tejszínhab állagú) is odaérintésre adagolja magát, nem kell megnyomni semmit. Még egy benyomás a végére, az étterem hangulata egy kicsit olyan new age-es, happiness, örök boldogság, szeressük egymást gyerekek feeling-es (a személyzet pólójának hátulján is efféle szlogen feliratok voltak, és a mosdóban a tükrön is). Én nem vagyok ilyen hurrá optomista hangulatú, de nem zavar, ha másoknak ez jön be.
