Remete, mint az erdő szelleme

Ezért már csak eljön az ember ide... éppen Bálint József munkáit vadásztam, jelentős részét inkább lakóhelyén, Jenő községben, de tudtam róla, hogy van egy ilyen híres fája Bakonykútiban is, aztán, amikor Kenesén bejártam a reformátusok kertjét, mondtam a lovaknak, hogy gyí, Bakonykúti! Hát nem megint a bolondját járatta velem a kisganéj GPS? Ezt a hülye viccet megcsinálta már akkor, amikor Isztimérről mentem át Isztimérre, sok-sok kilométeren át, mert az ittjartam nem ismerte el, hogy Királyszállás már nem Isztimér, szóval a hepehupás katonai gyakorlótéren át Várpalota felől, a lehető legidétlenebb helyeken, pl. yízmosás, kötelező dudálás, mert a poros úton a kanyarban van a szembeforgalom, szóval nem vagyok én tank gondolom, még élvezte is a huncut gépi intelligencia, hogy hangosan ordítoztam a felmenőiről. Na, de vagy 8 km után újra civilizáció, aszfaltozott út, kellemes, árnyas, virágos kis bakonyi falu, aztán meg is leltem az erdő szellemét. Ez a falu vége. Azért ez a koncepció, mert innen aztán tényleg az erdő, a természetvédelmi terület jön, ez a házak vége. Na, és itt állt az a fa, amiből a faszobrász mester alkotott. Hogy a remetefa miért lett a másik neve, az látható is, éppen kint áll az ajtajában az erdei szent, hát ő az. Van még itt őzike, bagoly, mókuska is a kompozícióban, hát ezt adta ki a fa, meg a mester fantáziája. Látom, a képek elég sötétre sikerültek, helyben megszemlélni sokkal látványosabb!