Ez a Lizi néni nem az a Lizi néni

Érdekes történet, Bakonykútin lófráltam és keresgéltem Bálint József szobrait, tudomásom szerint ő alkotta a település összes faszobrát, Az erdő szellemét meg is találtam, aztán ez lett volna a Lizi néni, nem messze a templomtól, de ez azért mégsem az. Egyrészt tudtam, hogy mit keresek, és az nem így nézett ki. De még a szobor, a szobrász stílusa is más. Ráadásul Varga Norbert pázmándi fafaragó-művész kézjegye virít a talapzaton. Itt valami nem stimmel... kerestem élő embert, nem találtam. Nyári kánikula, egy szál kamaszgyerek ül, unatkozik a falu közepén, de ő nem idevalósi. Nézegettem a netes forrásokat, semmi. Aztán írtam üzenetet Varga Norbertnek, pár nap múlva válaszolt is, kiderült, hogy itt álltak Bálint József faszobrai, a szobrok pusztultak, egy új koma megvette a házat, fel akarta újíttatni az alkotóval, de nem tudtak megegyezni. Így aztán, mivel ismerte Varga Norbertet, a velencei strand is ezé a komáé, ott is dolgozott neki Varga, hát megbeszélte vele, hogy ő alkossa újjá. De az egy másik fa, másik anyag, másik szobrász, másik típusú szobor. Nem volt semmi ceremónia, sehol nem jelent meg róla cikk, megyei lap meg TV sem ünnepelt, polgármesterné nem vágott hozzá pezsgőt, csendben felállították és kész. Ennyi a történet röviden.