Alapító jászok emlékműve Lajosmizse

Ha lehajolunk, és elolvassuk a szobor talapzatán olvasható szöveget, akkor abból megtudhajuk, hogy Lajosmizse területe korábban Jászberényhez tartozott, 1873-ben azonban egyezséget kötött Jászberény és az önállósodásra törekvő Lajos-Mizse közbirtokossága, hogy innentől különválnak útjaik, s a részletekben is sikerült megállapodniuk, hogy a földtelkek, a birtokok és a jövedelmek hogyan kerüljenek elosztásra. A Mizse név a XIII. században egy férfinév volt, Lajos településrész névadója pedig egy kereszténnyé lett kun nemes volt. A lakosság nagy része Jászberényből és Jászladányból települt ide, ebből következőleg a mizsei lakosok jó része is a jászok közül kerülhetett ki, bár a település nevében mára ezt nem őrizték meg. A szobor vélhetően egy olyan párt mutat be, akik úgy döntöttek, ők is Lajosmizsén kezdik el a közös életüket. Hivatalosan 1877-ben történt meg az önálló településsé válás Jász-Lajos-Mizse néven a Duna-Tisza közi homokhátságon.

Lajosmizse úgy alakult ki a források alapján, hogy Jászberényből, Jászladányból költöztek ide jászok, és szorgos munkával megalapították, létrehozták. De ez nem az 1200-as években volt, mint kunesetben, hanem az 1800-asok végén. Na, megint megtudtunk valamit, megint egy lépéssel beljebb a "magyarság" eredetéről, összetételéről való töprengésben. Talán nem túlzás azt állítani, hogy nagyítóval sem találni magyar magyart a Hargitától a Lajtáig sehol. Bár érdekesnek tartom, hogy erős sportszellem alakult ki a mostani népszámlálás kapcsán, hogy valld magad ilyenistának vagy olyanistának, mert az hajdefontos, de nem nagyon olvastam, hogy valld magad jásznak vagy kunnak. . . hát ők elolvadtak, beolvadtak, képeségük volt az integrációra. Talán a jászok, kunok ivadékai már régen Németországban, Angliában élnek és dolgoznak. Ajánlom továbbra is nyitott szemmel járni az országot.