Egy terv letudva

Már régen terveztem, csak nem jött össze valamiért a híres abonyi Mészáros vendéglő, azaz a meglátogatása. Most addig űztem a lovakat, amíg megleltük, egészen a város szélén van, a Szolnok felé vezető útnál. Khmm... eléggé vegyes a tapasztalat. Kívülről olyan ütött-kopott is, meg nem is. belül azért eléggé kopott. A hölgy a pultban kedvesen fogadott minket, ha enni akarunk, akkor nagyon jó helyre jöttünk, csak tessék! A belső tér nem valami vonzó, kimentünk a külső asztalokhoz, hát azok sem. Visszafogottan igénytelen. A szórvány vendégnép a ház magyarkodó, erdélykedő jellegére hajaz, szóval, úgy is néz ki, úgy is eszik, úgy is viselkedik. Mi meghúzódtunk a sarokban. Felszolgáló nem barátságtalan, hozza az étlapot, én már kint kinéztem magamnak a krétával kiírt rövid ajánlatot, tehát bableves lesz itt csülökkel. Feleségem a milánói sertésbordával biztatta magát, én meg másodiknak a konyhafőnök ajánlataiból a ropogós malacsültet, párolt káposztával, hagymás törtkrumplival. A leves nem is volt rossz, nem is volt kevés. Bár túl sok rághatatlan dolog volt benne. Nem voltam elégedetlen. Aki ezeket az ételeket csinálta, az tud főzni. Az, hogy valami nyers salátát minden ok nélkül csak úgy rászórt itt-ott az ételünkre, más kérdés. Az asztalok között eléggé szemetes a padlózat. A mellettünk lévő, talán lomtárnak is használt helyiség, ahol egy kemence is van, de láthatóan nem funkcionál, még szemetesebb. A WC (én nem voltam kint, csak a nejem), pocsolyás, nincs WC-papír és piszkos. Viszont nem drága a hely, abszolút nem találtuk soknak a kifizetett pénzt. A felszolgáló is érezhetően barátságosabb lett a számlára rátett plusz pénz után. Szóval, letudtam ezt a helyet, nem fogom magamat törni, hogy újra eljöjjek ide.