Egyszerű, retro hangulatú vendéglő a 71-es főút mellett. A fedett, tágas teraszon a kockás színes abrosszal leterített asztalok mellett műanyagszékek, a beltérben lambéria, fából készült székek, az asztalon élő virág. Öröm látni a falon a berámozott Nagy-Magyarország térképet. A háttérben rádió szól, amiről szívesen lemondanánk.
Az étlap a magyar konyha egyszerűbb fogásaiból kínál nem eltúlzott választékot. A nyolc tételes napi ajánlat több fogása is visszaköszön az időutazás élményét adó állandó étlapon. Előételként rántott gombafejeket és trappista sajtot kínálnak, a bő tucatnyi főétel közel harmada csirkemellből készül. A halászlé durvára passzírozott, a lé sűrűbb az optimálisnál, de nem élvezhetetlen, a hal kissé túlfőtt benne. A mellé adott kenyér gyári, egyszerű minőséget képvisel. A kacsacomb lehetne pirultabb, egyébként omlós, jó ízű. A párolt lila káposztát cseppet túlsózták, a hagymás törtburgonyának volt egy kellemetlen savanykája, ami minden bizonnyal a melegben tárolás következtében elindult erjedésből származott. A túrógombóc házias, jó állagú, jó ízű, az epermártás lehet meggyőzőbb. Az itallap a kilencvenes évek legelejét idézi, három kimért és három palackozott bor kapható, egyiknek sem adják meg sem az évjáratát, sem a termelőjét. A hat borból az egyik félédes vörös. A sörök nagyipari multitermékek, a tömények kommerszek, a pálinka esetében sem tüntetik fel a főzdét.
A Muskátli egy tájhoz tartozó intézmény Ábrahámhegyen. Nyártól függetlenül hol nyitva van, hol nem. De van. Volt idő, amikor német családok reggeliztek nagy létszámban a két út találkozásánál szálló porban, meg volt, amikor egyedüli vendégként bent vackolódtam el. A belső térben a legelső asztal mindig tele van újságokkal.
Most is így van. A pincér kiáll az ajtóba, és vár. Kint elég sivár a terasz, meg hát zajos is, poros is. Nem igazán hangulatos itt enni, nem is úgy van berendezve. Csak úgy, mint egy SZOT-üdülő. A választék átlagos, az étel sokszor meglepően jó. Sokféle vacsorára emlékszem erről a helyről. Vaddisznópörköltekre, kacsacombokra most rántott húst ettünk, és semmi kifogásom nem lehet, Nem drága a hely, nem is soká szolgáltak ki, csak úgy általában nem szerettek már. Régen talán közvetlenebb volt itt a viszony. Vagy csak kiöregedtem az egészből.
Sok helyre kiírják, hogy "retró". Erre a vendéglőre ugyan nem írták ki, de igazi retró. És nem abban az értelemben, hogy a kritikán aluliságot becézgetjük vele, hanem az igazi balatoni retró hangulat csíphető itt el. Az ételek ehhez mérten azért kicsit drágák, de finomak. Kutyát fogadnak, sőt, tálat is hoznak nekik.
Szép kártyával lehet fizetni. Az ételeket gyorsan, precízen hozzák ki. A konyha: a libacombot betekerik alufóliába így könnyen kezelhető. A hagymás tört krumpli TÉNYLEG hagymás tört krumpli, nem valami színezett krumpli csiríz. A két személyes tál nem éri meg, de ami rajta volt, az korrekt balatoni retró ízvilág. A lilakáposzta gyanúsan bolti ízű volt, de a még elmegy kategóriába befér. Ha itt vagyunk, egyszer érdemes benézni. Semmi pucc, de teli pocak.
Valami nosztalgia fog el mindig, ha ide beülhetek. Nem nagyon szoktam a külső udvarra ülni, nem egy kert, hanem egy betonudvar, és az országútra meg az állomásra néz. Bent viszont inkább barátságos, a kiszolgálás az átlagosnál jobb, nem kell sokat várni, jó választék van és finom az étel. Sokszor nyitva van szezonon kívül is, bár ez eléggé rapszodikus.
Az értékeléseket az Ittjártam.hu felhasználói írták, és nem feltétlenül tükrözik az Ittjártam.hu véleményét.
Ön a tulajdonos, üzemeltető?
Használja a manager regisztrációt, ha szeretne válaszolni az értékelésekre, képeket feltölteni, adatokat módosítani! Szívesen értesítjük arról is, ha új vélemény érkezik.
