Hóvirágünnep mellékzöngékkel

Kicsit felültünk a trendire, ó, hát most van a hóvirágdömping az arborétumban, menjünk, nézzük mi is! Nem volt igazán nagy ötlet. Olyan, mint amikor Sakura-ünnepre mész a Fűvészkertbe, vagy azálea-virágzásra a Kámba, a Jeli arborétumba. Hát persze, hogy sokezren vannak, de mit csináljunk, ha az a bizonyos most nyílik, akkor ilyenkor kell menni. Már az országúton megálltak az autók, az arborétum felé menet. Brutális népvándorlás indult ide, néha percekig álltunk a kocsisorban egyhelyben. Pöfögött ki a drága üzemanyag az autók fenekén. Nagysokára hely is lett, bejutottunk, befizettük a pénzt, és végre az emberáradattal végig a parkon. Ismered az ilyen helyzeteket, igaz? Népes, rusztikus családok, és mindenki azért jött, lehet, sokszáz kilométert, hogy lefotózza saját magát (!!!), egyedül, a párjával, gyerekével, anyósával, mindenkivel felváltva. Minden tereptárgynál, hídnál, fánál... gyalogkakukk legyek, ha értem. Na, de fogadjuk el, hogy embertársaink sokfélék. Megálltunk a kápolnánál, persze nincs nyitva, miért is lenne, nem vagy te senki, hogy bemenj oda. Egyébként a jegyen érdekes módon rajta van, hogy az üzemeltető a Felcsúti Utánpótlásnevelő Alapítvány... Szóval, újgazdag újnemesék megkaptak mindent az utolsó fűszálig széltében-hosszában e hazán. Meg nyilván ők a legjobb kertészek is. Megcsodáltuk a kastély viszonylag épen maradt homlokzati falát, rajta, hogy ebben az épületben született József Ágost főherceg. nahát, milyen öröm, a szervilis utókor még emlékbizottságot is alapított a tiszteletére. Na, de csak a puszta falak maradtak. Meg a kissé elhanyagolt arborétum. De még mindig a hóvirágokról van szó, szóval, tengerszám nyílnak, éppen most, a tavakat még enyhe jégpáncél borítja, de a levegőben már a tavasz illata lengedez!