Első körben megkérdezte hogy milyen bort szeretünk, mivel kezdjünk. Mondtuk, most a félédes, édes borok kedvelői vagyunk, de a szárazabb finomságokat sem utasítjuk vissza, Ő most mit ajánlana? Egy Késői szüretelésű Olaszrizlinggel kezdtük, majd egy Ottonel Muskotály következett, és végezetül a kihagyhatatlan Bodza bort választottuk. Utóbbiból egy nagy üveggel otthonra is hoztunk. A fiatal borász Úr nagyon kedvesen mosolyogva mesélte el a család történetét, már biztos aznap is sokszor elmondta, de olyan büszkeséggel adta elő, mintha először mondaná, . . . hát nekünk igen, ez így volt :) és ebben a légkörben ezt a történetet örömmel hallgattuk végig. Méltán büszke lehet a család a kéményseprő dédapára, akinek a munkásságát maximálisan követve, a borászatot folyamatosan tovább fejlesztve, újítva megtartják a hagyományokat, sőt ügyelnek arra is, hogy az eredmény ízvilága kitűnő maradjon. Volt kérdésünk bőven, és mindenre mosolyogva válaszolt, sőt amikor megláttam a kínálatban a pálinkákat, arról egy külön előadást tartott. Természetesen ezeket is megkóstoltuk, mert ez itt kihagyhatatlan. Nem csalódik senki, aki ide ellátogat, mert nem csak a borászat mesterségét szívhatja magába, a finom nedük közben, de ahogy körbenéz a lelke is átalakul kicsit a tájban gyönyörködve. Mi megtettük, és ezért is ajánljuk Mindenkinek ezt az élményt. A két bor, és túrakedvelő: Józsi, és Csilla
