Pazar kilátás semmi más

Nosztalgiázni vágytunk. Fiatalkorunk Balatonjára. Tavaszi szárnyalásokra. Egy régi hotelba, ami mára külsejében semmit se változott. Belső egyszerűsége is hozta a formáját, mintha a múltba tértünk volna vissza.
Sok negatív élmény ért ottlétünk alatt. Már érkezésünkkor. A fogadtatás rém lassú. Hosszú sorban állás után jutottunk csak a szobánkhoz. Mert még takarítanak. -volt a válasz. Aztán a szobánkba érve tapasztaltuk is. Valóban. Hisz a törölközőt nem hozták még be.
A vacsoránál szintén hosszú sorokban kigyózó tömeg, ideges, türelmetlen éhes emberek. Senki nem intézkedik, nem segíti a tolakodókat. Mintha a személyzet az igazak álmát aludná.
A két napunk alatt megfigyelhető volt a vacsorák különbözősége is. Míg egyik nap kiváló másik nap sokkal-sokkal gyengébb, silányabb ételek kerültek asztalra.
A wellnessel nem jártunk jól. Ott is tömeg és be kell látni, hogy kicsi ez a hely ennyi embernek! Nagyon kicsi. S akkor még ide beengedni az úszómedencét elfoglalni holmi német úszóedzésekkel. Döbbenetes szervezés.
Az ígért pazar kilátás viszont kárpótolta minden bajunkat. Gyönyörű a Balatonunk panorámája, az éjjeli kivilágítás a városban mind-mind lenyűgöző látvány a hotelból nézve.
Szóval ennyi pénzért azt kaptuk amit megérdemeltünk. Nosztalgiázni megéri!