Hogy kerültem megint ide?

Szóval, gondoltam Szigligeten kajálok. Ideje volt. Bájos barátnőm azt mondta, hogy a két aranypatkó van, meg a Bakos. És azt is, hogy ezek megegyeztek, hogy valamelyik nap valamelyik mindig nyitva legyen. Na, erre megkerestem mind a kettőt, egyik sem volt nyitva. Hogy a láng pörkölje le a nadrágjukat! Ezért aztán dolgom után mentem, mászkáltam a Balaton mellett, sehol semmi. Még Badacsonyra is benéztem. Maga a kihaltság, a csend, a béna elhagyatottság. És akkor így bolyongtam végig a tó partján, aztán a végén, hogy hááá, hát itt a Kék Öböl, majd jó lesz az megint! És tényleg ott volt, tényleg nyitva volt. Úgy látszik monomán lettem, hogy ugyanarra a helyre járok vissza örökké enni... Sok hely volt szabad, hát beültem. Mit is együnk... magyarembör magyarembört eszik, nem ám ilyen tengeri firlefrancokat meg ázsiás kotyvaszt... szóval, kértem egy Újházi tyúkhúslevest meg filézett csirkecombot krumplival, uborkasalátával, Kárikittyom. A lány szépen vette az adást, segítőkész volt, és meglepő módon rendkívül gyorsan érkeztek a fogások. Nézem, hogy a múltkor itt áradozta, a húslevesről, most nem volt annyira kiemelkedő, de jó volt, tisztességes. A második fogás is abszolút vendéglői szint, az uborkasalátát viszont csak úgy levágta a leány a jobbkezem mellé.. ezt miért nem tanítják sehol??? Viszont! Az uborkasaláta meg kitűnő volt, szemben a tavalyi savanyúsággal, pont annyira volt édes, savanyú és sós, amennyire kell. Szóval rendesen megettem a magamét, némi üdítők kíséretében, és a végén, nos, feleim, egy tányér leves, egy átlagos második fogás, pohár üdítő... egy abszolút nem valami előkelő vendéglőben már 11 ezer forint felett jár!