Régebben talán

Na, ezt nem kellett keresgélni, régi ismerős. Mikor Szarvasra vagy Szarvason túlra jártam többször is elfordult, hogy itt ettünk, egy telt vörös hölgyre emlékszem jószívvel, meg jóízű pacalra, meg sokmindenre. Most úgy volt két hete, hogy a Hunyadi kastély meglátogatása után éppen erre vezet az út, és nem sok tanakodás kellett hozzá, hogy itt álljunk meg vacsorára. Hát a jó emlékek azok régen voltak. A kedves, fiatal szőke hölgy, aki felszolgált nekünk, viszont plusz 5 pont! A legnagyobb természetességgel szóba elegyedett velünk a környéket, annak nevezeteségeit illetően, hirtelen megtudtuk azt is, hogy a férje Szarvason, a Mini Magyarországban dolgozik, ő is szeret odajárni, és ajánlja is nekünk., Meg még sok mást is. Ez nagyon jó volt! A zúzapörkölt sajnos nem. Pedig amúgy imádom, és néhány alternatíva közül a hölgyet kérdeztem, hogy melyiket ajánlaná az általam kinézettek közül, és ezt nevezte meg. Bíztam benne, de ez nem jött össze. Talán állott volt, szokatlan sötét színe volt, és teljesen élvezhetetlen íze. Sajnálom. A nejem sem volt elragadtatva az falatkáitól. Később még hajlandó voltam rábeszéltetni magam a helyi sörmanufaktúra híres-neves sörei közül az áfonyásra, pffff... elég pocsék volt, alig gyűrtem le, de legalább drága. Az, hogy ezért az alig vacsoráért 12030 forintot fizettem, eléggé kedvemet szegte. Éppen aznap délben laktunk jól ketten négy fogással, finom ebéddel 5000 forintért. Hát, nincs ez valahogy arányban.