Elvegyülve

Nos hát... szóval hét elején, az igazi csúcsforgalomban bementem a rabbiházba Bodrogkeresztúron. Ez a rabbiház nem olyan, mint például a mádi, hogy múzeumként szolgál és bemutatja az itt élt hagyományokat, ez itt viszont egy ma élő dolog Bodrogkeresztúron, nem is tudom, százszámra, ezerszámra mászkálnak benne a haszid zsidók, mind fekete kabátban, kalapban, olykor prémes kucsmában, sokan itt alszanak, esznek, van egy nagy nyitott étkezde, ott ülnek végig az asztaloknál és eszik a kóser étkeiket, oda is benéztem, de nem evett meg senki. Természetesen nem volt képem fényképezgetni őket, így hát csak fejben hoztam el a látványt, ami egy nagyon érdekes élmény. Az imateremben nem voltam, csak ami az udvarról bejárható. Amúgy nem pofátlanul benyomultam, hanem először megkérdeztem a recepción, hogy lehet-e? Persze, miért is ne, most érdekes, működés közben itt az élet! Így aztán ott kérdeztem meg azt is, hogy felmehetnék-e a csodarabbi sírjához ilyenkor, de azt mondták, hogy csak nyugodtan. Nem láttam azt a sajtóban leírt sokszáz rendőrt, meg sokszáz haszid biztonsági szolgálatost, pontosabban egyet sem láttam, csak rengeteg békés zarándokot.