Mente az útnak

Tegnap valahogy úgy alakult, hogy Vas megye felől szivárogtam Budapest felé, a mesterterv meg az volt, hogy na, valami nagyon jót eszem út közben a Gulyás Csárdában Szemenyén, de ördög és pokol, tegnap éppen hétfő volt, és ezen a napon zárva vannak. így aztán a Patyi étteremre hárult a feladat, hogy megetessen engem. Ahogy szoktam, nagy magányos utazó, hát persze, hogy egyedül voltam az egész vendégtérben, nem szép dolog ilyenkor a pulttól távoli asztalhoz ülni, hogy feleslegesen sétáltasd a pincéreket. Egyezkedni kezdtünk, hogy ennék levest is, ha volna kisadag, mert napok óta mindig meghagyom az étkeim felét. Persze, lehet csak egy bögrével is. Hát akkor májgombócot bele levessel. A másodiknak meg jó lesz a hagymás rostélyos. Hát, nem bántom őket, mert nem főznek rosszul. De az újból és újból felmelegítésnél, a répa már nem bírja tartami az állagát, szétpuhul. Ugyanígy a második fogáshoz adott krumpli is, nem kis szilárdra sütve, hanem puha, széteső maszatka inkább. Nem volt rossz a májgombóc, nem volt rossz a hús, a mustáros mártás, a hagyma kicsit túl zsírosnak érződőtt, nem az a száraz, könnyű hagymakazal, hanem a nehéz, átitatott csöpögő. De jó volt, kicsit sózni kellett. Két ananászlevet fogyasztottam kísérőnek. Árilag egy csontleves (2 nagy) májgombóccal, kisadag, 800 forint. Hagymás rostélyos 5400 Ft, 2 ananász az 1680... szervizdíj nincs. Persze, hogy adtam borravalót, és meg is voltam elégedve.