Kitéve az átvonuló időknek és embereknek

Nagyon aranyos kis kápolna. Hogy miért pont Szakáts? Nos, a bölcskei kastélynak több ura, tulajdonosa is volt, valójában Nagyék építtették, de aztán lett ezé is meg azé is. A birtokot utoljára Szakách Ernő országgyűlési képviselő használta, mint birtokos, így aztán neve átragadt a Jézus Szíve kápolnára, amit Nagyék még családi mauzóleumnak gondoltak. Most éppen viszonylag felújítva és nyitva áll a kertben, az átvonuló kirándulóbandák egyik állomáshelye. Egy nagyobb csapat tartózkodott ott éppen, esett az eső, nem igazán voltak tisztában a hely milétével, az egyik nő kérdezgette, hogy kié, miféle kastély ez? Aztán az egyik tapló elvette a szendvicsét és elkezdte enni (bent a kápolnában!), a másik meg komótosan öltözködni kezdett, ruhát váltott. A kápolnában. Szóval, ilyenkor... de nem mondom, mert kimoderálnak. Amikor a taplóváriak elmentek, szerencsére, miénk maradt a kis szentély, felmentünk a karcsú kis csigalépcsőn a karzatra, onnan néztünk szerteszét, És egy kicsit gyönyörködtünk. Nem egy túldíszített hely ez, de az egyszerűségében van a varázsa. A kápolna mellett kis facsoport közepén ott bolyong a Megváltó, mint a Gecsemáné kertben, ha odamész hozzá köszönni, látod, hogy le van törve az orra. Mintha nem volna elég baja amúgy is... ajánlom nektek is, hogy nézzétek meg egy jobb napon!