Újra itt voltam

Ravaszul kifigyeltem, hogy többen többször is lejárnak ugyanabba a trafikba és újra és újra értékelik, én meg ilyen kis úttörő vagyok, állandóan új helyeket keresek. Na, akkor most itt vagyunk, én itt voltam bizony már nem is egyszer, legutóbb kb. két hete, két afgánnal a hónom alatt, és éppen azon tanakodtam, hogy hogyan kerüljük ki garantáltan a disznóhús csapdáját, és akkor rámutattam erre, hogy hopp, itt van ez és csupa csip-csip, meg kot-kot minden... közben azt is gondoltam, ezért ne már, hogy mindig én fogom diktatórikusan kitalálgatni a kaját, felnőttek ezek, válasszanak maguknak. Mondtam is a lánynak, hogy én fizetek, de ők itt ketten akkor lehet, hogy segítségre szorulnak. És mondtam ezt angolul is, hogy a kommunikációt lerövidítsem. Nem beszélek angolul! - mondta dacosan a kiszolgáló leány. Aha. De akkor az úgy jó lesz, ha ők némán mutogatnak, vagy én tolmácsoljak, vagy mi? Mutogattunk. Pantomimkaja. Ez is egy kísérlet, hogyan jutunk eleséghez nyelvi nehézségekkel küszködő országokban. Végül is... rizseshúsok és rántott csirkemellek cseréltek gazdát. és az élet, meg az anyag a tápcsatornában ment tovább.