Erdélyi boszorkány

Pár hete történt... nem túl friss az emlék, de valami még rémlik. Sokszor az határozza meg az étkezés helyét, hogy az ember hol tud parkolni. Például Budaörs közepén, a főúttal párhuzamosan akadnak kialakított parkolóhelyet, oda felgurultam hát, aztán lesz, ami lesz... és éppen ennek az üzletnek a kapuja előtt volt egy szabad hely, gondoltam is, hogy talán a gondviselés. Mindegy, hogy erdélyi ízek, vagy Boszorkánykonyha, amúgy is éhes voltam. A hölgy, aki bent volt, sokkal inkább erdélyi a szavai alapján, és nagyon kevésbé boszorkány. Amúgy szívélyes volt a fogadtatás, bemutatták a kínálatot, már sötétedett is a késői ebéd mellé, de azért volt választék. Én a libacombot találtam vonzónak párolt káposztával. Nem is volt rossz, jól esett. A belső tér eléggé eklektikus, néhány bácsi, akarom mondani öregúr kártyázott s sarokban békebeli időket idézve. Azt hiszem, a nehéz konyhaszag az jellemző, mintha ez lett volna az egyik benyomásom. De úgy rémlik, megfizethető, kedélyes hely, a férfi, aki ki-jár és ott dolgozik, talán szakács, olyan matróz-benyomást keltett, úgy is volt öltözve. Lehet, hogy az erdélyi tengerek miatt.