Az eltűnk idők nyomában

Vannak a netes rejtélyek, ebben a TESCO-ban lévő KFC-ben számtalanszor voltam korábban, még a fülemben a gyerekzsivaj, ami ebből a nagy mászókás játszótérből kiszüremlett. Ezeket a fentlévő képeket is nagyon régen csináltam. De volt értékelés, nincs értékelés. Hát akkor kezdjük újra. Ma is itt jártam, azaz április 20-án. Rendkívül kiüresedett az egykor zsongó TESCO, alig jár ember a hajdani nyüzsgés helyén. Szinte az étkezdékben sem volt senki. Öten, ha ültünk a többtucat asztalnál. A pulthoz járulván egy feltehetően új dolgozó, molett romalányt találtam a cég egyenruhájában, adja az ég, hogy találja meg a számítását itt és dolgozzon sokáig, egy kicsit ügyetlenke volt talán, nem volt azonos a szókincsünk, pár dolgot újra meg kellett ismételnünk egymásnak más szóösszetételben. Álmosan lassú volt, de türelmesen kedves, és hozta az étkeimet. Én meg leültem a sok unatkozó étkezdés között elhelyezkedő, de letöröletlen asztalhoz és enni kezdtem a csirkecsíkjaimat magányosan. Már semi sem a régi.