Mérsékelt elégedettség

Ma azt találtuk ki, hogy kipróbáljuk a Pasta Gardent Budaörsön. Még nem voltunk ott. Pedig, állítólag 5 éve már a piacon vannak. Namost... kintről egy sarokház, semmi harsogó cégér, szolidnak mondható felirat. A bejárat, mint egy falusi kocsma. Ahová belépsz, az is. Igénytelen pult, egy rosszul berendezett előtér. Bent, az étterem-részen sokkal jobb képet mutat, nem túldíszített, de azért rendezettebb. Egy fazon evett egy nővel egyetlen asztalnál, a fickó javakorabeli, de azért hátracsapott baseballsapkában adta elő az étkezést. A felszolgálólány helyes, de nem vitte túlzásba az érdeklődést, és a profizmus is távolabb állt tőle. Talán kicsit unta is a munkáját. Megkaptuk az étlapot, elhatároztam hogy ok, ma egy pizzát fogok enni, mint az európai népesség java, de előtte megkívántam egy olasz húslevest, erről jó emlékeim voltak (brodo della nona), hát, elég közönséges húsleves volt, bár nagy olasz tányérban hozták, de drága volt, kevés volt és semmi különös. Nejem paradicsomlevessel járt így (zuppa di pomodoro), aztán megkaptam a Piedone pizzát, feleségem meg kisadagnak tűnő spenótos-ricottás raviolit. Nem volt túl finom. A konzervbab nem illik elég jól a pepperonihoz, meg a nyers-szerű hagymához, a tészta nagyon vékony volt, szóval, amolyan maszattá huzigáltam a késsel és villával. Nem voltunk boldogok. Három limonádét ittunk, ezek darabja ezervalahányszáz forint. Szóval, ettünk egy nem túl elegáns helyen, egy nem túl finom ebédet, egy nem túl profi felszolgálással, és semmi extra nem volt az ebédünkben, de 18.962 forint lett a számla vége. Ettől zavarba jöttem, ez nagyon rossz arány. Nemrég ettünk egy igazán jó helyen igazán finomat ketten kb. 7-8000 forintért. Itt meg 19 ezer forint, hát, szanaszét szaladtak az árak, az biztos. A múlt héten egy faluban 1800 forintért ettem egy rendes ebédet. Na, hát kellett neked olaszkodni okostojás, miért, mi vagy te, talján?