Én meg megrovóan, hogy mindent ki kell próbálni, van a világnak számtalan kajája, tessék nyitottabbnak lenni. . jó, oké, semmi disznó, csak csirke meg marha. . . rábeszéltem őket egy-egy marhahúsos ramenre, megrendeltük, mutogatni kell, az afgán kitűnően beszél angolul, ez a kínai nem, de magyarul is alig. . . ráadásul elvileg ez egy japán étterem. Szóval, mutogatás a színes lapon, ezt kérjük, meg ezt még. . . kifizettem, bevallom, sokkolóan drágának tűnt, aztán kikiderült, hogy a hölgy egy 1600 Ft-os tételt 6200 forintosnak számolta, mert összevissza mutogattunk másra is. Sok félreértés, magyarázkodás, milyen teát kérünk, igen, de az nem tea. . . szóval, kapod a kis villogó kütyüt, helyremész a napköziben, aztán villog és mész a vályúhoz. Így sem azt kaptuk pontosan, amit kértünk, például egy adaggal kevesebbet is. . . Istenem, hát a nagy nemzetköziség. . . a leves közepes volt és unalmasabb a kelleténél. De a második fogások sem érdemelnek semmi méltatást.
